A következő nap első állomása az Égei tenger volt, ami azt jelentette, hogy át kellett menni a félsziget másik felére a hegyen keresztül. A látvány még mindig csodás volt és amint lehet látni, én már okosabb voltam és sapkát vettem a nap ellen.
Bibó elkezdett búvárkodni, így nagyon jó kis öblöket rejtett utakkal ismer. Aki még nem volt ott, az biztos nem veszi észre a kis ösvényt, ami az öbölhöz vezet, de nekünk szerencsénk volt, hiszen "helyiek" vittek minket tenger nézőbe.
Miután kijöttünk a nap kellemesen melegített és a 17-18 fok körüli levegőhőmérséklet egész melegnek tűnt. Sajnos a képek nem tudják visszaadni, hogy mennyire gyönyörű volt a hely.
Visszafele az ösvény még mindig szűk volt.
Ha már a félsziget túloldalán jártunk, elmentünk megnézni Maratont és a maratoni emlékművet amit a csata emlékére állítottak.
Volt még itt egy harang is, amit meg lehetett kongatni
Az emlékműtől nem messze volt a csatahelyszíne, egy lezárt rész, ahol minden Maratont érintő információ megtalálható. Az eredeti maratoni futást is innen indítják, sőt az úton végig ki van téve kilóméterenként a megtett táv (a célig). Ez aztán a jó marketing a maratoni futásnak!
Fürdés és a maratoni emlékművek látogatása után - ha már a tenger partján voltunk - beültünk egy nagyon jó kis halász étterembe, ahol mi magunk választattuk ki az aznap fogott halakból, hogy mit akarunk enni. Egészen a konyhába bevittek minket, hogy kiválasszuk az aznapi ebédünket.
És íme a kiválasztott és elkészült hal:
E mellé persze még a sok-sok saláta is az egész feta tömbökkel járt.
Desszertet mi nem kértünk, de így is hoztak valami édeset. A kandírozott narancs nagyon finom volt.
No comments:
Post a Comment