A hajózás programjai közé tartozott, hogy a motorcsónakkal elvittek minket különböző lagúnákba.
Először egy "rejtett lagúna" nevezetűbe mentünk el. Olyan volt, mint egy rejtett kis világ a sziklák között. Mivel ekkor még nagyon az elején voltunk az egész hajókázásnak, csak jobbra-balra forgattuk a fejünket és próbáltuk befogadni a szépséget körülöttünk.
Az egyik lagúnát Wayag szigeteinél sznorkerezés után néztük meg. A nap már alacsonyan járt, közeledett az este ezért kicsit sötétebb volt az öbölben. Na meg persze a telefonok sem voltak nálunk, így csak a vízalatti kamerával tudtunk képeket készíteni.
Az öböl nagyon érdekes volt, azt hittem, hogy be sem tudunk menni az alacsony vízállás miatt. Szerencsére Roli egy nagyon ügyes motorcsónak vezető, így tolatva be és ki tudtunk jönni. Vízbe nem lehetett menni, mert azt mesélték, hogy egyszer valaki látott ott egy krokodilt, de így is élmény volt az öböl.
Nagyon-nagyon sok hal volt a vízben, ahogy a csónak haladt, a halak mindenfele ugráltak. Még nagy hal rablását is hallottuk, de sajnos a látványról mindig lemaradtuk. Az egész öbölben a madarak hangosan dumáltak, egyszerűen csak a csónakban ücsörögve hallgattuk őket. Azért indultunk csak vissza, mert közeledett a vacsoraidő.
Wayag szigeteinél többször is mentünk csónakázni. Volt, mikor elmentünk megnézni a szigeteket körbevevő hullámtörést, ami Wayag határát jelentette. A hullámok gyönyörűek voltak, túl közel nem mehettünk hozzájuk a saját biztonságunk érdekében, de még így is csodálatos volt.
Ezen a kiruccanáson fordult elő, hogy először láttunk teknőst a víz alatt. Megijedt szegény a csónaktól, nem is gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan tud úszni egy teknős. Úgy nézett ki, mintha repülne a víz alatt. Csodás látvány volt és a kristálytiszta víznek köszönhetően, mindent tisztán láttunk.
A csónakázás végén egy gyors sodrású részen sznorkereztünk, ami arról szólt, hogy ráfeküdtünk a víz tetejére és igyekeztünk minél többet látni, miközben a víz elég gyorsan sodort minket. Annyira bejött mindenkinek az élmény, hogy megkértük a túravezetőket, hogy újra lemehessünk a sodráson. Nagyon szép volt és a halak is jó erőben voltak.
A lenti képen éppen követtünk Gyökivel egy bébi cápát, amire Roli hívta fel a figyelmünket. Jó gyorsan úszott, én csak éppen hogy elcsíptem a látványt. Na de nem baj, mert egy másik helyen több bébit is láttunk.
Wayag szigetek gyönyörű látványt nyújtottak és két hegyre is sikerült felmásznunk, hatalmas élmény az egész szigetvilág.
Aki részletesebb, napi lebontásban szeretne olvasni az útról, javaslom Bibó blogjának böngészését, nagyon szépen összeszedte az eseményeket.
