De Haan 3 - Ostend

Eljött a vasárnap, ezzel a hétvége vége. Még a majális is eltűnt az utcáról. Reggel Ferivel és Theóval elmentünk sétálni egyet. Az utunk egy iskola mellett vitt, ahol a gyalogátkelő szépen ki is volt emelve.

Reggeli után úgy döntöttünk, hogy megnézzük a másik szomszédos nagyvárost, Ostendet. Találtunk egy Fort Napóleon nevezetű erődöt a parton, most nem mentünk be (próbáltunk minél többet látni, mielőtt az esőzés elkezdődik).

Az erőd mellett lesétáltunk a tengerpartra, ahol egy sáv el volt kerítve. Éppen egy friss növényi övet telepítettek oda, aminek a célja, hogy megfogja a homokot

A közelben találtunk egy stéget, amin ki lehetett sétálni a hajóbejárathoz és világítótoronyhoz. A sétány elején egy britt hajónak az emlékét találtuk.

Még egy panorámakép is összejött, a baloldalon a lentebb látható tornyok, a jobb oldalon az út, amerről jöttünk.

Ez a világítótorony/radar torony és forgalom irányító lámpa már modern kialakítású, segíti a hajóforgalmat.

És persze a kötelező szelfik.

És persze a túloldalon a város maga.

Találtunk egy régi világítótornyot, már nincs használatban...

Visszafele a stégről egy katonai bunker szerűséget láttunk, de nem tudtunk közelebb menni, mert szögesdróttal van körbekerítve. 

A városba beérve, a kikötő mentén vitt az utunk, ahol piacot tartottak. Minden sátornál árultak szárított halat és csigalevest főztek. Nem voltunk elég bátrak, hogy a frissen főzött csigalevest megpróbáljuk, talán legközelebb...

Mivel az egész város egy hatalmas kikötő mellé épült, mindenhol emelhető hidak voltak, amik a hajóforgalmat segítik a "parkolóba" vezető úton.

A kikötőben mindenféle méretű hajót meg lehetett találni és ami a legjobban tetszett, hogy mind a vasútállomás, mind a buszállomás itt volt. Még mindig igazén központi hely.

És persze a biciklik sem maradhattak el...

Még egy gyönyörű, hatalmas, múzeumként működő vitorlást is meg lehetett nézni.

A boltban ólomkatonák helyett bicikliseket lehetett kapni :) Még saját magad is kifestheted olyan színekre, amire akarod.

A főteret is megtaláltuk, de sajnos már az idő kezdett elromlani, ezért itt be is ültünk egy késői ebédre.

Ebéd után lesétáltunk a strandra, hátha tudunk egy kicsit pihenni ott, de ekkorra már az eső igazán rákezdett. Viszont találtunk érdekes szobrokat amik engem összegyűrt zsebkendőre emlékeztettek.

A kocsik felé menet még egy érdekes tűzfalfestménybe botlottunk. Mennyi féle állatot ismersz fel?

De Haan 2

Hűvös, de szép reggelre ébredtünk, így ahogy előző nap kitaláltuk irány a part futni egyet Teoval. Először bementünk a "világító torony" mögötti sétáló útra, ami a lovaknak meg futásra volt kitalálva. Első pár lépés után mély homok, de utána gyönyörű füves mező. Még szerencse, hogy a kutyulka pórázon volt, mert vadász kutya lévén biztosan utána eredt volna a mezei nyulaknak. És nem is kevesen voltak, csak úgy villogott a seggük, ahogy meglátták Teót. De volt közöttük Ugri Füles is, aki bizonyítani akart és mielőtt beszaladt a bokorba még megállt és jól megnézett magának. Egészen bevárt minket, de a végén már azért nyúl inába szaladt a bátorsága neki is. 

Mivel ezen a részen nagyon mély volt a homok kimentünk a dűnéken keresztül a partra, ott folytattuk és mivel reggel alacsonyabb volt a vízállás nagyon kellemes kemény homokon futottunk tovább. Beállt Teó is mellénk szép galoppba, kilógó nyelvvel ütemesen követte a mozdulatainkat. Már nem is figyelt a többi kutyára akik szintén a reggelt évezték a parton. Mint később kiderült nincs hozzá szoktatva a reggeli mozgáshoz, így egész napra szuper-csill kutyát kaptunk eredményül. 

Ugyan ezen a részen gyalogoltunk át ebédelni De Hann-ba, a fotók akkor készültek. 

Régen, ha filmeket vagy video klippeket néztem, nekem mindíg ezek a füves dűnés tengerpartok jöttek be. Valahogy sokkal kevésbé tünt mesterkéltnek mint a kopasz tengerpart napágyakkal tele. Azt kell mondanom, hogy még mindíg kedvenc. 

Lusták voltunk sokat sétálni, így az első helyre beültünk, aminek az google értékelése 4 csillag feletti volt és ahol az ajtóban már kutya itató tál várt minket. Azonban a meglepetés csak kaja közben jött. Megrendeltük a söröket és kajákat, majd fura, mintha magyar szavakat hallottunk volna a háttérben. Mint kiderült a legjobb popsijú pincércsaj, akit mi fiúk hangosan értékeltünk magyar volt. 

Visszafelé sétálva ütött be a kajakóma és a sör, így a kora délutáni programot előre hoztuk és kiélveztük a napsütést, homokot mindannyian. Persze ki-ki a maga módján valaki gödör ásással, más tengerbe merüléssel. 

Lányok úgy döntöttek, hogy nincs tenger fürdés nélkül és este még beleszaladtak. Persze már el is kezdett esni, de ez már nem zavart minket a vízben. 

Este irány vissza a vursliba egy wurst-öt benyomni és naplementét nézni. 

A naplementéről pont lecsúsztunk, azonban a lányoknak megint bejött a lovas fíling. 

Estére már nem marad más mint megnézni a fesztivált, meginni a sörünket, miközben játszunk még egyet Teóval.