Legutóbb hazaugrottunk egy rövid hétvégére, tényleg csak jöttünk mentünk, de mindenképpen szerttünk volna a barátokkal tölteni egy hétvégét. Mindez Vácon történt.
Pont azt akartam megkérdezni a srácoktól, hogy valójában hány éve is ismerjük egymást?
És a szám 40-re jött ki (plusz, minusz 1-2). Szóval évfordulós találkozónak is hívhatnánk ha nagyzolni szeretnénk...
Kezdjem egy nagyon régi képpel és még ez sem az első közös képünk. Majd folytatom mostaniakkal és őrültekkel is...
Vasárnap picit későn ébredve elköltöttem a reggelim, majd vonatra szálltam, hogy lemenjek a partra, mivel meleget ígértek egész napra. Első meglepetés állomás, hosszú sor minden jegypénztár és automata előtt fél 10 felé.
Mire sorra kerültem (persze mindíg előtted állók hívják a segítséget, mert nem tudják, hova mennek, hogy kell kártyát használni, meg csoportos jegyet venni).
A jegy a kezemben, elindulok megnézni, mi jön és szerencsémre, pont jön egy 10 perces késésben lévő IC. Felszállás.
Meglepetés 2:
A vonat tele, nem kicsit. Tehát, ha süt a nap, vonaton kell reggelizni
Picit több mint egy órás álldogálás után már csak egy megálló Ostend, amikor Brugge-ban átszállítanak másik szerelvényre, ami végül Blankenberge-be ment. Nekem meg ugyan mindegy melyik tengerparton vagyok.
Leszállva, látom ám, hogy a rengeteg ember a tengerparti villamossal igyekszik megoldani a rossz állomást.
De én csak lesétálok toronyiránt a legközelebbi partra. Akarom mondani, lehömpölygök az embertömeggel együtt. Persze itt is vannak akiket ez nem érdekel és megállnak beszélgetni, függetlenül, hogy ki és mennyien vannak mögöttük.
A parton sem voltak kevesebben, de legalább hangosak voltak. Leheveredtem egy jóízűt pihenni és nézelődni a motorcsónak versenyt és légi bemutatót.
Miután szétnapoztam magam, siettem is vissza, hogy ne a tömött vonaton kelljen jönni, de azért még belefutottam egy felvonulásba és meghallgattam Elvist.
Visszaérve a megérdemelt jutalom a Cook and Book-ban.
Hirtelen felindulásból sikerült idén is elmenni a fesztiválra, pedig nem is terveztem. Az történt, hogy kollégámmal beszélgettünk az irodában pénteken délután és mint kiderült Ő is volt tavaly.
Kérdezem: és idén?
Válsz: még nem tudom...
Akkor vegyük meg a jegyet gyorsan, így pénteken délután 16:00 után gyorsan megvettünk online.
Ahogy odaértem egyből láttam, hogy nem csak én jöttem közösségi kerékpár/roller megosztó appot használva.
A választék megint jó volt, azonban furcsa, hogy míg a kiállítók közel fele Belga a hagyományos belga sörök (triple, abbay ale) felhozatala nem volt annyira széles. Ez az én hoppy mániás kedvemet nem szegte.
A kaja is jó volt, csak szerintem megint nem készültek ennyi emberre, késő délutánra a választék már megcsappant.
Megint volt szerencsénk meglátogatni tesót a középföldén. Azonban a mostani látogatásnak kiemelet jelenősége volt, ünnepelni mentük. És ha már megyünk, akkor ott töltöttük az egész hétvégét, egy napra megálltunk visszafelé is.
Csütörtök munka után irány az állomás, ugrás a hat órás vonatra. Még így is, hogy nem voltak sokan, pont csak el lehetett kezdeni a beszállást amikorra átjutottunk az ellenőrzésen.
Első meglepetés akkor ért minket amikor megkérdezték, hogy mit szeretnénk enni.. Hmmm?
Mint kiderült valami prémium jegyet sikerült vennünk, hát volt boldogság, esti vacsorázás közben 300-al szálguldunk át a Brittekhez.
Azonban ahogy megérkeztünk és átjutottunk az átszálláshoz, el is múlt a nagy öröm. Már a oda felé menet kaptam egy e-mail-t, hogy az állomáson késésre lehet számítani, ami valójában azt jelentette, hogy szinte teljesen leállt a forgalom Euston-on.
nem voltunk boldogak
Ellenben szerencsések igen, ugyanis mindössze egy óra késéssel el is tudtunk indulni, míg akadt olyan akinek aznap már nem is ment járata. Tesa várt minket az állomáson, hazafelé jó bevásároltunk és már aludhattunk is.
Másnap pedig... tá-tá-dá a nagy esemény, eskütétel, ugyanis állampolgárságot kapott Tesa, szuper bulival utána.
Amikor már mindenki elment megkértük a fényképezőst, hogy hagy csináljuk még fotót: mondta is Zsuskának, hogy valaki nagyon híres személy lehet, ha egyszerre négyen fotózzák...
