Antwerpen

Felkerekedtünk és irány a kikötőváros, és csiszolatlan kövek elosztóhelye. Meglepetésünkre szuper karácsonyi vásárra bukkantunk, némi forró csokival.

És a kütyüparádéba egy macska bolt is belefért. 

Meglepően hideg szeles idő volt, és nem csak nekünk, hanem a bundában remegőknek is. 

Persze volt aki hihasználta a melegedőt a karácsonyi vásárban

De mi inkább a teát választottuk, legalább háromszor

Szilveszter éjszaka

Elég punyadtan indult, a délután némi múzeum látogatás és a kihagyhatatlan sültkrumpli evés.

Hupsz

Este későn indultunk a városba, de ahogy metróra szálltunk, már láttuk, hogy igen tele lesz az Atomium környéke. Úgy is döntöttünk, hogy eggyel hamarabb leszállunk, nem gyaloglunk be a közepébe. Jól is tettük, mindenhol tömeg volt, de találtunk a futbalpályán egy tökéletes pontot, ahonna beláttuk a környéket és nem voltak sokan.

Na ide teszek egy igazi fotót a netről, hogy lássátok valójában, hogy nézett ki.

De a történet legjava azután kezdődött, hogy eljöttünk a tüzijátékról. Irány a metró, és a tömeg java még nem is jött. A másodikra már fel is fértünk, persze csak mint a heringek. El lehet képzelni, ahogy a kipárolgó alkohol és az összenyomódó emberek gőzéből a belső ablakon elkezdett lefolyni a pára. De ez sem tartott sokáig. A következő állomáson leszállítottak minket. És mivel egy vonatnyi ember várt a peronon esélyünk sem volt feljutni a következőre. Itt döntöttünk úgy, hogy gyalogolunk inkább, így az átszállást is megússzuk. Nem lesz messze csak 2 km.
Igen "szép" környéken sikerült ezt megtenni. Konkrétan részeg sikoltozók, ölelkezők, tüzijáték az út közepén, hogy ne tudjuk kierülni. Közben már kezdtünk fáradni és jöttek a kérdések.
Messze vagyunk még.
Igen szamár messze.
De ami a legjobb, ahogy elértük az állomást, már igen fáradtan, kiderült, hogy a rendőrség lezárta. Volt egy kis gyújtogatás, tűzoltó autó megdobálás a környéken, amire kiszálltak a rendőrök és úgy döntöttek, hogy lezárnak mindent.

Szóval irány a következő megálló. Ide már csak vánszorogva jutottunk el és az elsőre fel sem fértünk. A másodiknál nem volt választás, mert már 1:50 volt, fel kellett jutni (a metró csak 2-ig járt - a Szerk.). A peronon egy fiatal pár kidobta (a taccsot - a Szerk.), csak reménykedtünk, nehogy valaki a szerelvényen ugyanezt tegye a nyakunkba.
De mivel az átszállást már nem érhettük el - a metró bezárt - irány autó sharing-et felkutatni, 250 méterre. (Auto sharing: Alkalmazáson keresztül a dedikált autókat percdíjazás fejébe bérelni lehet - a Szerk.) Persze ez sem ment egyszerűen, az elsőbe beszállva, nem indult, így az appban lezártam a bérlést, aminek hatására beindult a riasztó.
Szuper. Kiszállás, kikapcsolás, de mivel riasztott ezt már nem tudtam bérelni. Irány keresni másikat. Még 400 méter futás.
Megvan.
Indítás.
Megy.
Nati közben elküldi a koordinátákat, hogy hol várnak. De GPS koordinátákat, amit nem tudtam kimásolni.
Telefon.
Link kérés.
Indulás.
Odaérek, duda, beszállnak, de ekkorra leáll az autó. Egy taxi megállóba húzódtam félre, hogy fel tudjam venni őket, szóval a taxi megállóban leállt autóval várunk, próbálom beindítani és megérkezik az arab taxis. Duda, hogy álljak el. Integetek, hogy nem tudok, ez meg áll mellettünk, mögötte a kocsisor dudál. Ekkor már szép arccal átordítottam, hogy fogja fel, hogy ez nem fog sikerülni.
Telefon az ügyfélszolgálatra.
Álmos hangon felveszik.
Mondom, hogy miért nem indul a kocsi, miközben mindent nyomkodunk rajta hárman közösen. Erre újra kéri a kódot, amint megadtam és lőn csoda elindul.
Irány haza, Nati hátulról navigál.
Megérkeztünk 3:15.
Kalandos volt.

Waterloo

Nos, végre láttuk. Azaz, hogy valójában mégsem, akkora köd volt.
Szerintem megéri kimenni mindenféleképpen, de azért figyelni kell, hogy jó idő legyen, különben csak a múzeum marad. A múzeum után megmásztuk a dombot is és itt jött a legnagyobb ponén a város nevével kapcsolatban, amit majd Nati mesél el, ugyanis dobott egy üzenetet volt kollégájának.

Nati: Na persze az egész sztorinak (mint mindennek) van egy előzménye. Az egyik kollégám a nyáron költözött ki Kanadába, pontosabban a kanadai Waterlooba. (Kezditek érteni?). Szóval, mikor mi éppen a waterlooi múzeumban császkáltunk, ez a nevezett kollégám rám irt a céges chat programon, hogy egy dolgot állítsak le a gépemen, mire én visszaírtam neki, hogy majd, ha otthon leszek, akkor megteszem, de most épp Waterlooban vagyok. :D Úgy felvillanyozódott szegény, hogy egybők két csatornán is rám írt, hogy találkozzunk, akár el is jön értem, sőt még a számát is elküldte. Ekkor már nagyon nevettem és a végén letörtem az izgatottságát egy képpel az eredeti Waterloo-ról. Nagyon aranyos szituáció volt :D

Magas?

Atomium

Szilveszter napján ki akartunk menni megnézni az Atomium-ot, de akkora sora volt, hogy halasztottuk... elképesztő mennyien voltak. A sor vége körbeért. És megint sikerült szembesülni a "jó" belga szolgáltató szektorral, amikor egy kv-ért állt Nati sorba.
Röviden: fotó van, így megcsináltuk!