A mai délelőttre aligátor nézést terveztünk. 5 éve már voltunk az Evergladesben mocsárjáró hajóról aligátort nézni és ezt újra ki akartuk próbálni, mert nagyon nagy élmény volt.
Na de a napot egy reggelivel illik indítani, főleg úgy hogy a nap többségét a szabadba terveztük tölteni. A mai reggelit a Waffel House nevezetű lánc egyikében töltöttük, de jól meg is bántuk. Nem volt finom.
Kicsit csalódottan elindultunk nyugatra. Az első megállónk az aligátornéző hely lett volna, helyette benzinkút keresés lett, mivel az autó kicsit húzott az egyik oldalra és a lapos kerék jelző lámpa jelzett nekünk, hogy nincs minden rendben. Szerencsére kis levegő a kerekekbe megoldotta a problémát és a figyelmeztető lámpa is negyed óra múlva elaludt.
Na, mostmár tényleg irány az aligátorok! A helyhez érve megvettük az airboat jegyünket és izgatottan vártuk az utat. Az előző csoport mikor bejött javasolta, ha nem akarunk túl vizesek lenni, akkor az első sorba ne üljünk. Meg is fogadtuk a tanácsokat és a második sort foglaltuk el. A későn érkezőknek már nem volt olyan nagy szerencséjük, nekik csak az első sorban maradt helyük.
Mikor elindult a hajó a vezető elárulta, hogy a vízszint most több, mint kétszer akkora, mint a szokásos, és ez nem kedvez nekünk, mivel aligátorok ekkor nem igazán láthatóak. Nem is sikerült látnunk egyet sem, bár talán egynek a farkát elcsíptük fényképezőgéppel. Viszont láttunk sok madarat és teknősöket. No meg azért vizesek is lettünk, mert visszafele a vezető úgy driftelt a hajóval, hogy mindenki kapjon egy kis vizet. Összességében jó volt az út, bár amiért mentünk, sajnos nem láttuk.
Vizes én...
Mocsár hajózás után az utunk Szent Pétervár - St. Petersburg (nem az Oroszországban lévő) felé vezetett. Az autópálya mellett megálltunk egy kis frissítőre (meg WC-re), mikor a megálló melletti benzinkút és bolt környékén nagyon-nagyon sok kamiont láttunk. Az italainkat szürcsölgetvel gondoltuk odasétálunk, hogy körbenézzünk, hát kiderült, hogy egy kamion kiállításba botlottunk bele.
Sok-sok fényesre suvickolt (még a kerekek is) kamion állt hosszú sorokban. Gyönyörködtünk is bennük, nézegettük őket, fényképezgettük és rácsodálkoztunk, hogy ezek a járművek mennyivel nagyobbak az európaiaknál. Persze, ahogy egy ilyen esemény szokott lenni, az ételes autók és egyéb témához kapcsolódó cégek sátrai sem hiányoztak. Nagyon élveztük a hangulatot.
Most már tényleg irány St Petersburg. Itt található a Dalí múzeum, mivel ő is itt élt egy ideig. A múzeum parkolójába nem mehettünk be, mert nem volt még jegyünk, ami kiderült, hogy szerencse, hisz a parkolóban a parkolásért még 15 dollárt kellett volna fizetni, mi meg az utcán találtunk olyan helyet, ahol ingyen parkoltunk.
A múzeumban Dalí és Picasso kiállítás volt. Az egész épület olyan dalisan van megcsinálva és a kertjében Dali jellegzetes szimbólumaiból készült szobrok voltak.
Miután kikultúráltuk magunkat Dalíból, elmentünk a belvárosba sétálni egyet és egy sört meginni és enni egy kis vacsorát, majd a stéget is megtaláltuk, amit nagyon ötletesen alakítottak ki. Még élő fákat is kitelepítettek. Nagyon hangulatos volt az egész.
Ha már St. Pete-en voltunk és közeledett a naplemente (nyugati part lévén a strandról szépen lehetett látni), kimentünk a strandra. Nem csak nekünk volt az ötletünk, hogy nézzük a naplementét, tele volt a strand bámészkodókkal.
A naplemente után megkerestük a szállásunkat és nyugovóra tértünk.
