Ahogy az előző fotókból már látni lehetett, az egész város fel volt bontva ottlétünkkor. Ez nem csak a parkolás nehezítette meg, hanem a város sem a saját arcát mutatta. Vasárnap reggel azért igyekeztük egy picit sétálni és megnézni egy két nevezetességet bemenni egy két belső udvarba és megnéztük a reggeli sportolókat is.
Persze vasárnap lévén belefutottunk a piacba, ami igazán különleges volt a folyó partján. Piac ameddig a szem ellátott.
A hármashatárról visszaérve még nem volt sötét, így megnéztünk egy két látványosságot Liege-ben is.
Elmentünk megmászni Montagen de Bueren-t. 365 lépcsőfokot, ami midig más számot adatott ki, ha interneten néztük, vagy attól függően ki számolta. Utána pedig egy kis sültkrumplizás jött, mint nemzeti étel.
Volt olyan is akit már a hideg rázott a lépcsőzés közben, de mind felértünk, sőt tovább mentünk a kilátóba.
Hétvégén becsatlakoztam egy kutya futtatásra. Kicsit utazni kellett, de megérte, ilyet még nem láttam. Főleg megérte mert utána átugrottunk Maastricht-be ebédelni, ami igazán bejött. Mint kiderült a fiatal kutyákat még madzagon húzott pomopnnal (műnyúl) tanítják be, hogy jól vegyék a kanyart, meg jól tudjanak csoportosan futni, azonban az idősebbeknél már egy kétütemű motor szalad körbe a pálya belső ívén lévő sínen. A célba érkezés előtt szinté ez a gép lövi ki a pompont a landoló homokos zónába. Persze mivel hatalmas sebességel érkeznek ide a kutyok, tele lesz a szemük homokkal amit utána ki is kell mosni. A vipetek mellett voltak nagyobb testű agarak is, sokkal nyugodtabbak voltak. Tényleg kijön a terrier vér a vipeteknél.
Startboxba utazás.
Jó kis móka volt. A másik ami tetszett, hogy egyszerre max 6 kutyát indítanak a versenyen és mint látni 6 dobogó is van kitéve.
Egészen ebédig maradtuk, belgák természetesen ott helyben megebédeltek (szedvics még hétvégén is ebédre), de mi átmenünk Maastricht-be enni és venni némi olcsó Holland sajtot.