Les Trois Bornes - hármashatár

 Aachen után visszafelé felmentünk a hármas határhoz meginni egy sört. Azt hittük, hogy valójában csak néhány kő meg zászló van itt, de valójában egy teljesen kiépített szórakoztató központtal találkoztunk. 

Aachen - vendégek

 Másnap croissant-os reggelit követően átugrottunk a német oldalra, Aachen-be. Ez nekünk is újdonság volt, mivel eddig csak a várost elkerülő autópályát ismertük meg, de azt minden alkalommal amikor hazautaztunk. 

Annyira bejött a város (nem a bevásárlás ami miatt főként ide jönnek Belgiumból), hogy vissza fogunk menni még biztosan. Sokan voltak a belvárosban, először be sem jutottunk a katedrálisba, de így legalább megnéztük a városházát. A legjobban az tetszett, hogy léptékek ellenére élhetőnek tűnt, emberközelinek. Egyik példa erre, ahogy a városháza és a katedrális között kialakítottak egy homokozót gyerekeknek, napágyakat a szülőknek. Tele is volt. Igazán élt, pezsgett, nem csak nagy régi épületek amelyeket messziről szemlélünk. 

Még egy ortodox templomba is belebotlottunk, ahol éppen szertartás tartottak.

A városháza épülete egy történelmi épület, ahol az 1700-as években tartották a béke tárgyalásokat az osztrák monarchia és több másik uradalom között (pl.: Francia, Holland...), akik pályáztak az osztrák területekre.

Forró kénes forrásvíz a városközpontban. Van egy Spa is ahova tutira vissza kell menni. 

Ki lépjen balra? vagy jobbra? vagy én? vagy te? 

Persze eljutottunk a bevásárló utcába is. 

De a katedrális jobban érdekelt minket. 

A katedrálisról kiderült, hogy a világörökség része, így harmadszorra (annyiszor mentünk arra, hogy megnézzük, hogy be tudunk-e jutni) beálltunk a sorba. Szerencsére gyorsan ment a sor és ingyen lehetett látogatni, így pár perc várakozás után már az ajtónál álltunk.

Az ívókút is nagyon érdekesen, a környezetbe illően volt megcsinálva. Ha egy biciklis nem tölti meg a palackját ott előttünk, akkor nem biztos, hogy rájövünk, mire is való.

Liège - vendékek

 A vendégek fogadása folytatódott. Ezuttal szülők jöttek és a keleti országrészre helyeztük a hansúlyt, ahol számunkra is sok felfedezni való van még. A szállást Liège-be foglaltuk, onnan mentünk tovább mindenhova. Sajnálatos módon az egész belváros felújítás alatt van, ami megnehezítette a szállás megtalálását is. Persze az sem tette könyebbé, hogy valójában egy kocsmába kellett bemenni bejelentkezni és a cím alapján egy apartmant kerestünk volna. Így érkezésünk estéjén valójában csak bejelentkeztünk és sétáltunk, ettünk egyet a városban. 

Az alábbi képek a sörözőben készültek amiben a szállásunk volt. Igazán hangulatos. 

Dinant jazz

 Ugyanezen a hétvégén jutottuk el a Dinant-i jazz fesztiválra. Reggel Namurban még sétáltunk egy nagyot és utána indultunk át Dinantba, ami szintén csak egy rövid 30 perces vezetés volt. A fesztivál helyszíne az apátság kertje volt. Aki figyelmes érdemes megnézni az apátság tornyát, hátha ismerős valamelyik sörös pohárról. (Keresd a Leffét)

Az udvarban már készült a kaja amikor délben odaértünk, de mi tartogattuk az evést a késő délutáni előadásra, inkább hallgattunk egy kis élő zenét, ami erősítés nélkül szólt közvetlen a sörös pultok mellett. Ezt egy városi sétával majd egy késő délután koncerttel koronáztuk meg. 

Dinantban szokás szerint sok motoros látogatott, így lehetett a különböző kétkerekűeket nézegetni, csodálni.