Tervuren

 Hétvégén kerekpártesztelést terveztünk. Nati bicóját még nem tekertük meg hosszabban, így a reggeli ködben, párában kitekertünk Tervuren-be. Mit ne mondjak nagyon jól gurul a bicója, nem győztem tekerni utánna. A kivezető út mesés, Brüsszelen belül szépséges kastélyok mellett vezet az elszeparált biztonságos kerékpárút. A városból kijutva pedig a Sonian erdő szélén kellett tekernünk, ahol Nati nem állhatta a lassan tekerő sportolókat megelőzte a beöltözött drága biciglis urakat. Először azt hittem konkrétan lecsengeti az útról őket, csak, hogy tesztelje az új csengőjét is. 

Kiérve körbesétáltuk az Afrika múzeum mögötti parkot. De nem azt a pici szép kertet amit mellette látsz ám, hanem azt a hatalmasat, ami még mögötte nyílik. Reggel lévén, még időben érkeztünk a hosszúlábú képek készítéséhez. 

 

Séta

 A lezárások alatt nem sok dolog történik, így van ez velünk is és ezzel a bloggal is. Most hétvégén is mindössze egy nagyot sétáltunk a városban. Kimentünk egészen a körgyűrűig tőlünk keletre, hogy megnézzünk egy templomot. Igen ez itt alább egy templom, mi is alig találtuk meg, ahogy a térkép alapján kerestük. A tenisz pálya, meg a templomkert. 

Bezzeg nálunk a templomkert egészen más volt. Emlékszem mennyit ültünk a templomkertben tinédzser koromban, világmegváltó ötleteket vitattunk meg. 

Ez a városrész már Brüsszel főváros régión kívül volt, azaz Flandria, ami természetesen látszódott a házakon is. Meg is beszéltük, hogy melyik tégla tetszik jobban. A picit piros, vagy a nagyon piros közepes nagyságú, vagy az apró. 

De azért van igény nem csak a piros téglákra is (ami meglepő). Így nézett ki a mozaikos háza. 

Itt van az ősz újra

A járvány miatt igyekszünk kihasználni minden adódó lehetőséget, hogy kint legyünk a szabadban. Most hétvégén egy csak gyalog, itt mellettünk, de számunkra mégis új útvonalon jártuk be a Sonian erdőt. Először átmentünk Wouluwe-Saint-Pierre-be és onnan mentünk be az erdőbe. Az ősz mindent átfestett itt is és még egy karantén fotó utcai kiállitásba is belefutottunk. A portrékon mindig elgondolkom, főleg, hogy a jelenlegi állás szerint mi is csak hetekre vagyunk a következő lezárástól.

Nincs városkép sültkrumplis nélkül. 

 

Na és itt az erdő. A végén egy szép 13km-es kört tettünk meg.

Dunai nyár

Csak úgy beesett egy dunai nyaralás. Kérdezné az olvasó, hogy ez meg hogyan lehet. Mi esetünkben egy barátot kérdeztem meg, hogy ugyan mit csinál a héten és mint kiderült pont nyaralnak. Már kezdtem szomorkodni és más program után nézni, amikor feldobdta, hogy menjünk mi is. Így az erdeti három fős családi esemény, hétfős buliba torkollott.

Reggeli kávéval.

Kertvége.

Este pedig

És egy kis hajókázás is

Túra Holdvilág árok

 Itthon lévén sikerül a sárcokkal összehozni egy közös testmozgást. A cél a Holdvilág árok volt, de mi fordítva mentünk. Egy már nem karbantartott útvonalon mentünk fel, párhuzamosan az árokkal, majd a holdvilágon jöttünk vissza. Mindösszesen négy órát sétáltunk. Jó szag volt a kocsiban hat izzad emberrel visszafelé. 

Persze az időzítés mesterei volunk: erdőből kiérve kezdett esni az eső, a McDonalds-ban utánnunk érkezett a tömeg, és Nati szüleinél meleg almáspite várt minket.  

Leuven világörökség

A szomszéd városba átugrani sörözni mindíg jó ötlet. Főleg mivel nagyon közel van, igazán hangulatos egyetemváros, lenyűgöző építészettel és nyüzsgő kiülős sörözőkkel. 

De most nem csak a belváros céloztuk meg, hanem világörökségi helyszínt, ami magyar fordításban "Beginaudvar' nevet kapta, eredeti nevén Groot Begijnhof of Leuven. 

Ez egy város a vársoban, ahol a középkorban a nem házas nők, vallásos nők éltek önfenntartó közösségben. Gyönyörű és tényleg csak egy pici séta a városközponttól, ahol a túrát követően jól megérdemelt sörünket elfogyasztottuk.