Mire sorra kerültem (persze mindíg előtted állók hívják a segítséget, mert nem tudják, hova mennek, hogy kell kártyát használni, meg csoportos jegyet venni).
A jegy a kezemben, elindulok megnézni, mi jön és szerencsémre, pont jön egy 10 perces késésben lévő IC. Felszállás.
Meglepetés 2:
A vonat tele, nem kicsit. Tehát, ha süt a nap, vonaton kell reggelizni
Picit több mint egy órás álldogálás után már csak egy megálló Ostend, amikor Brugge-ban átszállítanak másik szerelvényre, ami végül Blankenberge-be ment. Nekem meg ugyan mindegy melyik tengerparton vagyok.
Leszállva, látom ám, hogy a rengeteg ember a tengerparti villamossal igyekszik megoldani a rossz állomást.
De én csak lesétálok toronyiránt a legközelebbi partra. Akarom mondani, lehömpölygök az embertömeggel együtt. Persze itt is vannak akiket ez nem érdekel és megállnak beszélgetni, függetlenül, hogy ki és mennyien vannak mögöttük.
A parton sem voltak kevesebben, de legalább hangosak voltak. Leheveredtem egy jóízűt pihenni és nézelődni a motorcsónak versenyt és légi bemutatót.
Miután szétnapoztam magam, siettem is vissza, hogy ne a tömött vonaton kelljen jönni, de azért még belefutottam egy felvonulásba és meghallgattam Elvist.
Visszaérve a megérdemelt jutalom a Cook and Book-ban.
