Hétvégén becsatlakoztam egy kutya futtatásra. Kicsit utazni kellett, de megérte, ilyet még nem láttam. Főleg megérte mert utána átugrottunk Maastricht-be ebédelni, ami igazán bejött. Mint kiderült a fiatal kutyákat még madzagon húzott pomopnnal (műnyúl) tanítják be, hogy jól vegyék a kanyart, meg jól tudjanak csoportosan futni, azonban az idősebbeknél már egy kétütemű motor szalad körbe a pálya belső ívén lévő sínen. A célba érkezés előtt szinté ez a gép lövi ki a pompont a landoló homokos zónába. Persze mivel hatalmas sebességel érkeznek ide a kutyok, tele lesz a szemük homokkal amit utána ki is kell mosni. A vipetek mellett voltak nagyobb testű agarak is, sokkal nyugodtabbak voltak. Tényleg kijön a terrier vér a vipeteknél.
Startboxba utazás.
Jó kis móka volt. A másik ami tetszett, hogy egyszerre max 6 kutyát indítanak a versenyen és mint látni 6 dobogó is van kitéve.
Egészen ebédig maradtuk, belgák természetesen ott helyben megebédeltek (szedvics még hétvégén is ebédre), de mi átmenünk Maastricht-be enni és venni némi olcsó Holland sajtot.
Ez egy rövidke összefoglaló lenne az tavaszi nyaralásunkról. Az útvonal a lentebbi volt, még ha nem minden megálló lett dokumentálva átfogó képet ad.
A célunk észak Florida volt, mivel a déli részét már ismertük és volt két hetünk rá. Már készülődés közben kiderült, hogy ez a tavaszozás jóval költségesebb lesz mint a régi Floridai út. Ennek oka, egyrészt a COVID vége másrészt a... hmmm it sok mindent lehetne mondani, de ezt meghagyom a gazdasági szakérőknek. Szerintem még mindig időben indultunk el. A nyári árak és utazási káosz Európának betett.
Akkor most egy két vicces észrevétel, megfigyelés az utazásról a teljesség igénye nélkül.
Ahogy már említettük eddig is a blogban, mindenhol felvételt hírdetnek, akkora munkaerő hiány van. Buszon, kamion oldalán, minden üzletben. Volt olyan üzlet ami délután nem nyitott ki munkaerő hiány miatt, ki volt írva a gyorsétteremre, hogy délután nem vagyunk nyitva. Hallottunk egy beszélgetést, ahol említették, hogy ha bemész megkérdezni a felvételt még interjú sincs, csak gyere hátra és már veheted fel az egyenruhát, állhatsz be rögtön dolgozni.
Hamarosan el fog készülni egy kis videó válogatás is csak emlék idézésnek.
A hajóra Uber-el érkeztünk mondhatni szerencsénkre, mivel beszédes sofőrünk volt. Javaslatával élve rögtön az első napon befoglaltuk a programokat a hajón, így kihasználva a kedvezményeket. Ugyanis az üzleti modell a következő: A hajóút maga viszonylag "olcsó". Sőt egyre olcsóbb, mert ha a hajón foglalod be a következő utad, akkor 600 USD kedvezményt kapsz kapásból, és nem kell eldöntened melyikre akarsz menni, mindössze egy éven belül fel kell használni. Szintén ingyen jár a kaja a hajón. Ami viszont drága, azok a programok, partraszállások, spa kezelések, és piálás a hajón. De a nyugdíjasok egyébként is bedobják a gyeplőt a lovak közé, ők a legjobb utasok.
A hajó indulás mindig izgalmas, jó körbenézni a fedélzetről, hogy tulajdonképpen hol is vagyunk. Persze a selfik sem maradhattak el.
Mikor legutóbb (5 éve) egy hasonló hajón voltunk (Independence of the Seas), akkor is elámultunk a berendezésen. Ez egy hasonló hajó (Explorer of the Seas) volt, így minden szinte ugyan olyan volt, ugyan ott lehetett megtalálni, így nem ért minkent meglepetés az elrendezés. Azért, mielőtt elfoglaltuk a kabinunkat, gyorsan végigjártuk a hajót, magát, persze egy "jó" sör után, mert az kellett...
Mikor kikértük a sört a pincér kedvesen tájékoztatott minket, hogy vannak alkohol csomagok, amiket meg tudunk venni. Mi az alkoholmentes üdítő/kávé/tea csomagot már régen megvettünk, mert tudtuk, hogy milyen hasznos. Ránézve az "korlátlan alkohol fogyasztós" csomagra tudtuk, hogy nekünk nem éri meg, hisz sosem fogyasztanánk le. A csomag ára 96 dollár/nap az első személynek, a másodiknak meg 46 dollár/nap. Ha utána számolsz, akkor kb fejenként 60 dollárnyi alkoholt kellene elfogyasztani naponta, hogy le tudjuk inni és ne csak ráfizetés legyen. Még a dupla-tripla alkohol árak mellett is minimum 4-5 alkoholos ital lenne naponta. 1-2-nél többet nem ittunk meg...
A hajó még el sem indult, de már az emberek a medencében voltak, szegény vízimentősöket sajnáltuk nagyon, teljes felszerelésben, folyamatosan az 1m-es medence partján kellett állniuk és nézni a sok részeg embert.
5 éve egy erkélyes kabint foglaltunk magunknak, de rájöttünk, hogy ott töltjük a legkevesebb időt, így most egy ablaktalan, belső folyosós kabinra csaptunk le. Nekem kifejezetten tetszett, mert nem volt ablak, így zavartalanul alhattunk addig, ameddig akartunk.
A kabinunk elfoglalása után visszamentünk a fedélzetre és kicsit kifeküdtünk az árnyékba élvezni a jó időt még indulás előtt.
Miután elindultunk és kibámészkodtuk magunkat lementünk a kaszinóba. Meglepődve tapasztaltuk, hogy már emberek nyomták a játékgépeket.
Nekünk is volt pár el nem használt 25 centesünk, ami a mosodából még megmaradt, az bedobáltam az egyik pénz tolós gépbe, de persze nem nyertünk semmit vele.
A mi vacsoraidőnk est 8-kor volt, ha az éttermet választottuk helyszínül. Gondoltuk, hogy kicsit vegyüljünk a népekkel, itt fogunk enni. Annyit kell tudni az éttermes vacsoráról, hogy véletlen emberekkel ültetnek össze egy nagyobb asztalnál (a miénk egy 6 személyes asztal volt), így nem kerülheted el a csevegést, ismerkedést az asztaltársaságoddal. Első este 4 viszonylag fiatal amerikai lett az asztalunkhoz beosztva, 3 férfi és egy nő. Nem volt egyszerű 2 óra, ami ránk várt. Az egyik fiú minősíthetetlenül bunkón viselkedett, olyannyira, hogy már a saját haverjai beszóltak neki a viselkedése miatt. A nőnek mű melle, felfújt szája, póthaja és egy hatalmas "gyémát" gyűrűje volt, de kiderült, ő volt a legnormálisabb, legkedvesebb a társaságból. Ismét megtanultuk a leckét: ne ítélj a külsőről.
A 2 órás vacsora után, ahol a menün alig volt valami ami tejterméket nem tartalmazott, végre nyugovóra tértünk a hosszú nap után.
Másnap a reggelit egy jó kis tengeri kilátásos ablaknál költöttük el. Ez a nap teljes egészében a tengeren volt tervezve, így mi is egy jó kis edzést tettünk be magunknak délelőttre. Na meg persze Ferire délután várt a masszázsa, hiszen befizetett egy 3 alkalmas masszázskezelést, plusz egy pár masszázst, ahol engem is átgyúrnak vele együtt egy szobában egyszerre.
Az edzés és ebéd után kifeküdtünk a napra kicsit napozni, bár 1 óránál többet nem bírtunk kint tölteni. A nap jó forrón sütött ránk
A szobánkat napi minimum 3-szor tették rendbe és néha még ilyen aranyos kis meglepetések is vártak ránk.
A tájékoztató alapján aznap este a vacsora kiöltözős vacsora volt, ami miatt mi is vittünk csinos ruhát. Nagy csalódás volt, mert a társaság fele öltözött csak ki, a többiek meg hétköznapi ruhában jöttek az étterembe. Na, de legalább most egy holland család volt az asztaltársaságunk két tini gyerekkel. Velük legalább normálisabban lehetett kommunikálni :)
Vacsora után felmentünk a torony bárba meginni egy italt és gyönyörködni a kilátásban.
3. napra érkeztünk a Kajmán szigetekhez, ahol befizettünk egy snorkel és rája nézős túrára. A szigetből sokat nem láttunk, de nem bántuk meg a dolgot, mert nagyon jól éreztük magunkat a fizetett túránkon.
Itt a hajónk nem tudott kikötni közvetlenül a szigeten, hanem kisebb (250 fős) hajókkal vittek át minket a szárazföldre, ahol a csoportunknak megfelelő buszra kellett szállni. Minden tájékoztató/program a hajó ideje alapján van, nem helyi idő szerint, amit ki is hangsúlyoznak, így is néhány utas csak a telefonjára nézve ment az egyes programokra, ami nagy hiba, hiszen a szigeteken -1 óra eltérés volt a hajóhoz képest. Néhányan így le is késték a programjukat.
Az első utunk a snorkel volt, mert túl sokan voltak a rájáknál. Kb. 50 perc volt, míg elértük a tervezett helyet. Nem volt túl nagy dolog, vagy nagyon érdekes, de legalább úsztunk egyet a tengerben. Mi voltunk az elsők a vízben, mindenki csak szégyellősködött bemenni.
Kis úszás után átmentünk a rájákhoz. A hajónk kapitánya vagy túl sok füvet szívott, vagy csak nagyon szerencsétlen volt, de kb 15 percbe tellett "beparkolni" a homokpadhoz, ahol a ráják éltek.
Eredetileg azt hittem, hogy valami állatkert szerűségbe fogunk menni, hiszen ígérték hogy lehet simogatni, fényképezkedni meg etetni a rájákat. Meglepetésemre ez a homokpad jó messze volt a szigetektől és egy természetes "építmény" ahol a ráják élnek. Nyílván azért is maradnak már itt, mert az emberek etetik őket.
Nagyon sok rája volt mindenhol...
Ismét nagyon örültünk, hogy nálunk volt az action kamera, különben nem tudtunk volna képeket, videókat készíteni, hiszen folyamatosan a vízben voltunk.
Még volt lehetőségem megetetni egy ráját, de valószínű szerencsétlenül fogtam a tintahalt, így előtte a kezemet akarta megenni. Adott is egy kis szuvenírt az útra.
Visszafele sikerült a sofőr melletti helyet elcsípni a buszon. Mint látható, itt is bal oldali közlekedés van, hiszen a Kajmán szigetek a Britt korona része. A járművek meg mintha a 70-es évekből jöttek volna.
Az egész napi események után még napnyugta előtt vissza kellett érni a hajóra (mert itt hajóval hozták-vitték az embereket a partra/partról), így egy korai vacsorát szavaztunk meg.
Vacsora után aludtunk egy kicsit és mivel még időben ébredtünk (9 előtt, mielőtt az étterem bezár), felmentünk egy második, kis könnyebb vacsorára. Nagyon jó, hogy megtettük, mert a szomszéd asztalnál az egyik vendég éppen az étkezési menedzserrel beszélgetett. Ennek a háttere az, hogy a hajó utasai tudtak foglalni időpontot a kapitánnyal és egyéb magas rangú tiszttel egy órás kötetlen beszélgetésre. Szerencsénk volt meghallgatni egy ilyen beszélgetést. Az utasról tudni kell, hogy egy 70 fölötti ember, aki - a beszélgetés alapján - elég problémás lény a feleségével együtt, az asszony nem hajlandó kijönni a kabinból, mert nem pont olyan szobát kaptak, mint amit gondoltak. Nem tudjuk a teljes sztori hátterét, de ha valaki 9 napi nyaralást ilyen miatt el akar dobni...
Szóval, ebből a beszélgetésből tudtuk meg, hogy a hajó 96 százalékos feltöltöttségen működik most először a pandémia óta. A maradék része a beszélgetésnek az utas panaszkodása volt.
A következő nap ismét a tengeren ért minket, így mentünk a kondi terembe futni és edzeni egy kicsit, mielőtt Feri ment volna a masszázsára. Szeles napra ébredtünk és a kapitány be is jelentette, hogy lassabban is kell mennünk egy kicsivel a hullámok miatt. Én személy szerint nagyon élveztem a kicsit nagyobb hullámzást, úgy aludtam este, mint egy kisbaba, reggel 9-ig fel sem bírtam kelni. Az ilyen nagy hajó hullámzása jobban hasonlít egy hintaszékhez, mint hajó hullámzásához, valószínű ezért aludtam ilyen jót.
Este lenéztünk kicsit a kaszinóba, játszani akartam egy kicsit. Azt hittem, hogy a hajó kártyájával tudok játszani, de a szomszéd gépnél játszó utas tájékoztatása alapján készpénz kellett volna nekem ahhoz, hogy még a félkarú rablót is használhassam. Semmi kedven nem volt a kaszinóban található bank automatából pénzt kivenni csak egy kis szórakozás miatt, így csak szájtátva néztük ahogy a sok vendég eljátssza a pénzét.
Este egy újabb meglepetés törölköző állatot kaptunk :)
Feri behúzott még egy programot aznap estére, egy stand-up humorista előadására mentünk. Oldal-hátul foglaltunk egy helyet, hogy ha esetleg nem tetszik az előadás, akkor le tudjuk lépni feltűnés nélkül. Szerencsére jó volt a humorista, ráadásul a rögtönzésben is nagyon jó volt. Így az esténk igazán jól telt.
Másnap korán (reggel 7-kor) értünk Curaçaora. A sziget a környéken lévő szigetek "központja" és a Holland Királyság alá tartozik. Meglepő mi? A neve alapján mi is spanyolnak gondoltuk volna, de kiderült, hogy - bár a spanyolok gyarmatosították először - az 1800-as évektől már a hollandokhoz tartozott.
Itt egy teknősökkel úszást és strandolás programot foglaltunk és szerencsére itt közvetlenül a szigethez tudtunk kikötni. Így csak ki kellett sétálni a találkozó helyre.
Egy busszal vittek minket a sziget túlsó végéhez a "halászok strandjára", ami egy 50 perces busz út volt. Ebből lehet látni, hogy a környék legnagyobb szigete tulajdonképpen milyen kicsi, ha egy lassú busszal a dombokon keresztül az egyik végéből a másikba 1 óra alatt el lehet jutni.
A túravezetők nekem nagyon tetszettek, mert az út alatt érdekes történelmi tényeket osztottak meg velünk, például, hogy a spanyolok egy mérgező alma félét ültette körbe, hogy aki esetleg megtámadja a szigetet és éhes, akkor ne élje túl a támadást. Még a mai napig megtalálható a növény a szigeten.
A halászok strandja tulajdonképpen egy halász kikötő, amit a teknősök látogatnak, mert a halászok sok halmaradékot dobnak vissza a tengerbe, amit előszeretettel szednek ezek a hüllők össze. Mint tapasztaltuk, sajnos nem csak hal maradékokat hajigálnak vissza, hanem medúza maradékokat. Jó pár szabadon úszkáló medúza láb csípett meg többünket is. Nem kellemes égető érzés még egy halott láb érintése... Szerencsére a vezetőknél volt ecetes víz és mindenkinek a csípését lespriccelték, aki kérte. Én kértem, Feri nem. Az, hogy mennyire hatásos az ecet az ilyen csípések ellen: nekem pár óra alatt minden irritáció elmúlt, Ferinek 3-4 napig piros volt a bőre a csípések környéken.
Na de vissza a teknősökhöz. Kaptunk snorkel felszerelést, hogy nyugodtan nézegethessük a tengeri teknősöket. Felhívták a figyelmünket, hogy ne érjünk az állatokhoz és ne ússzunk utánuk, hogy ne zavarjuk meg az életüket. Persze az egyik fiatal amerikai srác első dolga, hogy a teknős után ússzon, külön fel kellett hívni a figyelmét, hogy ilyet ne tegyen.
A teknősözés után egy másik strandra mentük, ahol a kilátás fantasztikus volt. Jó kis naplemente közeli képeket csináltunk :)
A hajóhoz vissza még flamingókat is láttunk egy só lepárló területen, ahol még sok víz volt. Remélem, ki lehet szúrni a képen.
A hajó este 11-kor tervezett kifutni, így volt még pár óránk a fővárost megnézni és vacsorázni egyet.
A városközpontba egy kivilágított ponton híd vezetett, ami tényleg fantasztikusan nézett ki a sötétben.
Az egész belvárosban megtalálható a kicsit spanyolos holland stílus. A sörértékelős alkalmazásunk segítségével kerestünk egy helyet, ahol még egy jó kis helyi sört is ihatunk. Meglepetésünkre találtunk egy sörfőzőt alig több, mint 1 kilométerre. Feri a sétának annyira nem örült, kicsit tartott a kihalt utcáktól, de mikor odaértünk, kiderült, hogy egy menő hely, ahol még ételt is adtak.
Sajnos, itt nagyon helyi ételeket (amit a túravezetőink említettek) nem készítettek, ellenben nagyon finomat és különlegeset ettünk és még a jó kis helyi sört is meg tudtuk kóstolni. A pincérünk meg egy csinos, fiatal nagyon holland lány volt.
Vacsora után visszamentünk a hajóra és egy jól töltött nap után tértünk nyugovóra.
Másnap ismét korán kötöttünk ki, hisz Aruba volt a következő állomás - szintén a Holland Királyság része -, ami nagyon közel volt Curacaohoz. Itt egy gyalogos városnézést foglaltunk be. Szerencsére a túravezetőnk most is jó volt, érdekes történeteket osztott meg velünk a városról. Ő mesélte, hogy a szigetlakók teljes értékű holland állampolgárok és sok fiatal dönt, hogy pár évet az "anyaországban" tölt. Az előző napi pincérünkből kiindulva, vannak fiatalok, akik Hollandiából a szigetekre jönnek tanulni/élni egy kicsit.
Az első állomásunk egy pékség volt, ahol még kóstolót is kaptunk a helyi reggeli péksütiből. A nevére már nem emlékszem, de finom és jó zsíros volt :)
A városban szerte-szét szórt lovas szobrok történetét is megtudtuk. Kiderült, hogy itt régen lovakat adtak-vettek, de akkor még a hajók nem tudtak teljesen a partokig kijönni, így a lovakat egyszerűen bedobták a tengerbe és kiúsztatták őket. A lovak többsége nőstény volt, mert természetüknél/nemüknél fogva nyugodtabbak volta és egyszerűbb volt őket szállítani hajókkal. Ezeknek az emlékére állították a lovas szobrokat körbe a városban.
A helyi archeológiai múzeumba is bevittek minket, ahol meg lehetett nézni, hogy hogyan alakult az emberiség a szigeten. az egyik képen egy montázsba összetették az összes emberi fajt, akikből a sziget lakossága összeáll.
Még egy érdekessége ezeknek a szigeteknek, hogy 4 nyelven beszélnek: hollandul, papiamentóul (helyi nyelv, ami nagyon hasonlít a spanyolhoz és portugálhoz), angolul és spanyolul. Az építési stílus viszont erősen holland spanyol beütéssel.
A sétát lezárva egy bárban kötöttünk ki ahol a helyi sört és palacsintát meg lehetett kóstolni. Itt egy amerikai házaspárral ültünk egy asztalhoz és érdekes beszélgetésbe elegyedtünk. Számomra a legmeglepőbb része a beszélgetésnek az volt, mikor az Ukrán-Orosz háború szóba került és a férfi meggyőződve mondta, hogy rendkívül csalódott az amerikai kormányban hogy hagyta eddig fajulni a dolgot és nem avatkozott közbe hamarabb.
Érdekes a médiabefolyást látni testközelből...
A bár után mentünk strandot keresni, hogy egy kicsit fürödjünk és napozzunk.
A strand a reptér mellett volt, ahol jó közelből láttuk a repülők leszállását.
A strand után visszasétáltunk a hajóhoz, közben csodáltuk a környéket és a sok-sok gekkót.
Még volt egy kis extra időnk a kifutásig és nekem egy kicsit dolgoznom kellett, ezért a laptopot fogva, a kikötő melletti bárba kiköltözve (ahol az internet gyorsabb), mojitóval a kézben élveztük a nap utolsó sugarait.
A naplemente még egy kicsivel arrébb volt, így úgy döntöttünk, hogy azt most a fedélzetről fogjuk megnézni.
A hajó szórakozásai közé tartozott a napi 2-3 kérdezz-felelek szerű bár játék. Aznap este a klasszikus rock volt a téma és úgy gondoltuk, hogy ez minket is érdekel. A lényeg, hogy 20 számból játszottak pár másodpercet és fel kellett ismerni az előadót és szám címét. Nagy volt az érdeklődés és mindenki jól érezte magát. Mikor a megoldásokat mutatták Bon Jovi számánál az egész bár énekelte a dalt. Látszik: A rock örök :D
Este ismét egy vendég várt minket a szobában.
A következő két napot ismét a tengeren töltöttük, így már a szokásos programunk volt: kis edzés, majd barangolás a hajón.
Még egy kis napozás is belefért, ráadásul sikerült utolsó nap leégnem. 3 hetet megúsztam, erre utolsó nap a nap magkapott :/
Este megint lenéztünk a kaszinóba, nagyon sokan voltak most, teljesen tele volt a hely.
A következő ajándékunk még a távirányítót is megkaparintotta azért, hogy megmutassa a kikötés előtti, alatti és utáni teendőket. Nem semmi irányítani 3000 embert...
A TV- meg lehetett nézni az útvonalunkat, amit még meg is örökítettünk.
Megbeszéltük, hogy bár általánosságban pár dollárral drágább a hajótársaság shuttle-je a reptérre, azért befoglalunk helyet magunknak. Kiderült, hogy jól tettük, hisz pont azon a hétvégén tartották a forma 1-es futamot Miami-ban és az Uber árak 3-7-szeresére emelkedtek. A reptéren az egyik utas mesélte, hogy ő 15 dollár helyett 90 dollárért jutott ki Uberrel a reptérre.
Lehet, hogy jó döntés volt anyagilag a shuttle, de a szervezés valami katasztrófális volt. Senki nem tudta, hogy melyik busz hova megy, mindenki csak próbálta elérni, hogy a csomagját a buszba betegyék, de az nem volt garantált, hogy a buszra fel is fér az ember (mi is csak a második buszra fértünk fel, míg a csomagunk az elsőn volt). A busz sofőrök persze csak spanyolul beszéltek... Káosz volt az egész, de szerencsésen kiértünk a repterünkre.
Összefoglaló a hajóról:
Sejtettük, hogy a közönség nagy része nyugdíjasok lesznek, viszont arra 2,5 heti amerikai túra után sem készültünk fel, hogy mennyi elhízott ember lesz. Bármikor, ha láttunk egy fiatal, normális testalkatú embert meg kellett állapítanunk, hogy ő is az LMBTQ+ csoporthoz tartozik. Szomorú.
Az egyik este a jakuzziból akartunk mozizni a fedélzeten (minden este egy filmet adtak a fedélzeti kivetítőn). A kádban csak ketten voltunk, kényelmesen elhelyezkedve egyszer csak elkezdett esni az eső. És ez karibi eső volt, sűrű és áztató. Így a filmezésünket elmosta az eső.
A fedélzeten a pincérek folyamatosan mentek és szedték össze az üres poharakat a napágyak mellől, Feri csak arra felé nézet, a pincér egyből megállt és kérdezte, hogy hozzon-e valamit. Egyszerűen szuper kiszolgálás.
Feri nehezteli, hogy nem engedem a havaii ingét felvenni. Bár ez nem teljesen pontos, felveheti, csak én ne lássam :) Egész úton a hasonló ingeket viselő utasokat mutogatta nekem. Az első pár alkalom után azt mondtam, hogy csak olyanokat mutasson, akik 60 év alatt vannak és viselik az inget. Már nem is sikerült neki olyan sokat találni :D
Arubát kiejtve a helyiek erősen megnyomják mindig az "r" betűt, így úgy hangzik, mintha minimum 3 r-rel írnák az sziget nevét.
.png)
.png)
