Reggel átmentünk St. Pete-en a Sunken kertet megnézni. Azt hittem, hogy egy picike kert lesz, de itt minden nagy még a kicsi kertek is. Ami tetszett, hogy nem csak gyönyörködni lehetett a növényekben, hanem piknikelni is előzetes bejelentés nélkül, sőt még esküvőkre is bérbe adták a helyet. Sajnos a madarak többsége el volt zárva, gondolom a COVID következménye, hogy limitálják az látogatók és a madarak találkozóját. A fotók vissza sem adják mennyire szépek és hatalmasak voltak a növények.
Innen indultunk a Sunshine Skyway hidat megnézni ami St Pete-et köti össze dél felé haladva a szárazfölddel. Szép nagy építmény. Nekem nagyon érdekes, hogy a hidak többségét úgy építik, hogy csak a közepén van hagyományos híd, az oda vezető hosszú-hosszú útszakaszt lehetőleg szárazföldre, kis szigetekre, vagy cölöpökre épített “híd” alkotja, ami alatt ugye át sem lehet menni, de mégis híd. Nem is tudom ennek mi a neve, legyen híd, mert a ponton híd alatt sem megyünk át mégis át”híd”al szárazföldeket.
A híd mellett megtartották a régi hidat, ahová a partról ki lehet menni és jelenleg horgászok használják. Némi belépő fejében kimentünk ide, de nem csak fotókat csináltunk, hanem megnéztük a pecázókat, pelikánokat, madár és halvédő őr hölgyet is. Beszéltük is az autóban, hogy szerintem néhányan nem csak sportból, hanem étel miatt pecáztak a hídról, annyira lepukkant járgányokkal voltak kint.
Innen bemerünk Sarasotába, megnézni a cirkuszosok házát. Ca' d'Zan. Megtudtuk, hogy miből tellett ekkora házat felhúzni ide, hogyan uralták el az Észak Amerikai cirkusz piacot és mozgatták a produkciót, ami akkoriban nem csak artista mutatványokból, vagy állatok képzéséből állt, hanem volt benne jócskán emberek bemutatása is, úgy mint a magyar sziámi ikrek, vagy afrikai albínó leány.
Ezután megfáradva elfoglaltuk a szállást ami most két napra szólt és Siesta Key-en volt és kimentük még egyet a tengerpartra, megnézni a naplementét és már vége is lett a napnak. A szállásunk megtalálása azért kihívás volt, ugyanis Booking-on foglaltunk, de valójában egy srác kezelte az apartman házakat, többet is egy rakáson. Hamarabb érhettünk a szállásra, mivel volt egy pici medence, de mi inkább a parttal kezdtünk. Az apartmanban két szoba volt, szobánként két ággyal, így az ára sem volt borzasztó, persze kettőnknek picit drága volt, de szerettünk volna egy olyan szállást ami ténylegesen a parton van. És igen, ez olyan part volt amilyet kerestünk, fehér porszerű homok, kevés ember, sok madár.
Az elkövetkező két napban semmit sem csináltunk csak tengerpartoztunk igazi amerikai módra, kiskocsival kihúzva a napágyakat, hideg sörrel a hűtőládából, este a kisváros kocsmájában pizzázva és sörözve.
Két nap elég is volt nekünk a fekvésből, harmadik nap reggelt, amikor elhagytuk a szállást már egy tengerparti reggeli öt kilométeres sétával kezdtük.
