A hajóút során időnként kikötöttünk különböző szigeteken, hogy legyen egy kis fogalmunk arról, hogy milyen is az élet arrafele.
Az első nap amíg vártunk az engedélyeinkre, hogy beléphessünk a természetvédelmi területre, kivittek minket a közeli "nagyobb" szigetre, hogy körbenézzünk. Az egyetlen látványosság egy szép mecset volt. Igaz, a falu lakói éppen egy esküvőre készültek, díszítették fel a falut az eseményre.
Miután megkaptuk az engedély, indultuk a védelem alá tartozó szigetekhez. Itt a többsége lakatlan, csak tényleg a legnagyobb szigeteken voltak kisebb faluk.
A lakatlan szigeteket mini szigetekként lehet elképzelni, nagyjából 10-15 perc alatt körbe lehetett őket járni. Kókusz pálmák, mangrove fák, helyenként mangó fák és egyéb trópusi flórát lehetett rajtuk találni.
A második nap kókusz törés közben (bohóckodás volt inkább, mivel a kókusz nagyon makacs egy gyümölcs) a telefonom beleesett az egyetlen kútba. Bibó nagyon aranyosan "kútba ugrott" érte, meg is találta, de sajnos már menthetetlen volt.
Apálykor a korallzátonyok annyira közel vannak a víz felszínéhez, hogy szinte kilógnak. Vannak olyan területek, ahol rendes zátonyszigetek alakulnak ki, volt hogy kisétáltam teljesen a parkoló hajónkig.
Voltak szigetek, ahol előttünk jártak helyiek és szép kis emlékeket hagytak ott.
Mivel apály volt, gyalog meg lehetett kerülni a kilógó sziklát, így el tudtunk jutni a rejtett öbölhöz, ahol egy kis elő-karácsonyi képet is készítettünk.
Minden falu a tengerparton terül el, mivel a szigetek belseje általában nem túl alkalmas építkezésre az éles sziklás talaj miatt. Mikor az első falunál kikötöttünk úgy a 3. 4. nap környékén, meglátogattuk a falu boltját, mert a sörkészlet és az üdítő készlet rendesen fogyott. Sört nem kaptunk, de az üdítőkből bevásároltunk. Sajnos csak helyi pénzel lehetett fizetni, szerencsére Gyöki és Bibó előrelátó volt és még a reptéren szert tettek egy kis rúpiára.
Íme a bolt:
Nagy meglepetésemre a legtöbb falu amit meglátogattunk főleg keresztény falu volt es persze a falu legszebb épülete mindig a templom volt.
Keresztények révén a helyiek is készültek a karácsonyra. Fenyőfájuk nincs - érthető módon - mégis a megtalálták a módját, hogy karácsonyfát állítsanak a használt PET palackokat felhasználva.
Wayag szigeteinél elmentünk a hegyre túrázni. Nagyon érdekes élmény volt, mert a túravezetőnk javasolta, hogy zárt, túracipőbe menjünk, miközben ő papucsban ment fel és le az éles kövekkel teli, meredek hegyen.
Az első hegyet megmászva még viszonylag szerencsénk volt az időjárással, bár akkor még nem ezt gondoltuk, mivel a hegy tetejére érve az eső is utolért minket. Azért annyira nem zavartattuk magunkat, a karácsonyra itt is koccintani kellett.
A második hegy kiindulópontja még érdekesebb volt, mert a csónakból, két másik hajón keresztül kellett mászni, hogy elérjük a kötelet, amivel fel kellett a szigetre húznunk magunkat. Érdekesen hangzik, mi? Ekkor sehol nem volt eső, meg felhő és rájöttünk, hogy ez nem is olyan jó hír, mert ahol a nap megsütötte a köveket, azok úgy felforrósodtak, hogy hozzájuk sem lehetett érni. A hegy tetejéről nem is beszélve, ahol nem sok árnyék volt. Na de a kilátás rendesen ellensúlyozta a kellementlenségeket.
Egy kis segítséget nyújtottunk a hegyről lejőve a csónakunknak, hogy vissza tudjunk menni a hajóra a jól megérdemelt vacsorára.
A második hegy tetején már kevesebb volt a hely és előttünk volt egy másik csoport is, de azért sikerült nekünk is a kötelező képeket és szelfiket megcsinálnunk.
Wayag-szigetek után egy újabb nemzeti parkba látogattunk el, ez volt a Piaynemo - Raja Ampat szigetvilág része. Ezek a sziklák kétszer olyan idősek voltat, mint a wayagiak (120-150 millió éves), ezért is a nagyságuk, felszínük kopottabb, kicsit laposabb volt. A helyiek büszkesége Piaynemo, még a 100000 rupiásra is rátették a látképet.
Nekem, személy szerint kicsit már túl turistás volt, ide még napi túrákat is szerveztek a nagyvárosokból.
Szerencsére elég korán értünk ide, így mikor kiszálltunk az első "túrához", akkor még nem sok emberrel találkoztunk fölfelé. A hegyre szépen kiépített lépcsőn tudtunk felmászni. Még mobil wc-k is voltak az úton.
Bár teljesen kiépítették az utakat, azért nem vágtak ki minden fát, hanem csak körbeépítették őket.
Félúton még fényképező pontokat is kialakítottak, hogy a lehető leg képeslapszerű képeket tudjanak az idelátogatók készíteni.
A tetejére érve, viszont a már-már "szokásos" mesébe illő látvány fogadott. A képek tányleg nem tudják visszaadni az igazi élményt, amit a hegytető nyújtott.
Visszafele még egy kis élővilágot is megcsodáltunk és nem csak a pókra értem. Mikor mi lefele tartottunk, addigra már a helyi turisták is megérkeztek és nagyon sokan jöttek szembe velünk a lépcsőkön.
A szigeteknél volt még egy mászási lehetőség, ez már nem volt úgy kiépítve, mint az előző (szerencsére). Itt már a megszokott éles, csipkézett sziklákon kellett felmenni a hegy tetejére. Fönt, kicsit kerülgetni kellett egymást, mert nem sok ember fért el, de megoldottuk. Itt Roli megmutatta nekünk a "csillag" öblöt, ami a formájáról lett elnevezve. Te is látod a csillagot?
Még a hajónkat is kiszúrtuk a távolban.
A következő sziget, amit meglátogattunk, az Arborek faluja volt. 25-én karácsonyra értünk oda és láttunk is sok embert a templomban, szépen felöltözve misét hallgatni. Minket jobban érdekelt a falu, úgyhogy próbáltunk ott sétálgatni. Azért írtam, hogy "próbáltunk", mert egy nagyon meleg napon értünk ide, a nap erősen sütött és a séta majdnem csak az árnyékból-árnyékba való igyekezésből állt. Ennek ellenére azért itt is készültek jó képek.
Volt a közelben még egy falu, Sauwandarek ahol szintén kikötöttünk. Ez kisebb volt, kevesebb emberrel, de meglepetésünkre itt találkoztunk a német emberrel, akit Gyökivel együtt Jakartában elvittek, hogy a csomagjaikat rendezzék. Látszólag ő nem ismert fel minket, de azért kicsit elbeszélgetett velünk. Neki nagy fájdalma volt a luxus hiánya.
Az utolsó napunkon már Soronghoz elég közel jártunk, úgyhogy több emberrel, csoporttal is találkoztunk az utunkon.
Elvittek minket egy olyan homokpadra, ami csak apálykor jön elő. Itt csináltuk meg a csoportos "Boldog Karácsony!"-os képeinket.
Rolinak jó pár telefont kellett egyensúlyoznia, így sikerült egy nagyon vicces kép is. Itt éppen az egyik kiesik a kezéből és közben még képet is csinált. Nekem ez az egyik kedvencem :D
Egy. másik kis sziget partjainál meg bébi cápákat nézegettünk, fényképeztünk
Aki részletesebb, napi lebontásban szeretne olvasni az útról, javaslom Bibó blogjának böngészését, nagyon szépen összeszedte az eseményeket.
