Múzeumnap

Múzeum napot tartottunk, mert ugye kell ilyen is. Az egész indult a Parc du Cinquantenaire-ben található Autoworddel és folytatódott a vele szemben található military múzeummal.

Jajjdenehézkiszállni még a legkissebbnek is.

A tematikus kiállítás idén a 70 éves Porsche-re fókuszállt és lehetett igazán nagyon szép autókat és versenyautókat látni.  

Hatalmas kerekekkel a 80-as évekből. 

És még néhhány krosszmotor is ki lett állítva.

Ízlik a gofri!? Vagy túl ragadós?

És a katonai múzeum legjobb momentuma a belga szolgáltató szektor gyönyörű tükörképe: nem sikerült semmit venni, mert egyszerűen nem érdekelte Őket a vásárló, hiszen kártyáztak.

 Utána irány az EU negyed, Külügyminisztérium, Bizottság és Parlament, majd a Királyi palota.

Karacsony UK 5

Számtalanszor jártunk már kint Britt földön, karácsonykor azonban még nem. Legalább 3 érdekes doldog (Nati majd kiegészíti) ami feltünt.

1. Tényleg hordják a csúnya karácsonyi pulcsikat. Nem csak egy alkalommal amikor megbotránkoztatnak mindenkit, hanem: a kocsmában az árusok, a pubban a kiszolgálók, és csak úgy az utcán sétálók.

2. Fontos náluk az ajándékozás, de az elesettek számára is. Mi is vettünk tartós élelmiszert ami a food bank-be leadtunk, hogy Ők szétosszák. Tesó kontextusba helyezte: miniszter elnökük szerint száguld a gazdaság, ellenben a food bank-ok száma megtízszereződött, mivel a rászorulók száma még nagyobb mértékben nőtt. Az independent 2018 áprilisában azt írta, hogy 1,333,000 három napra szóló krízis kaja csomagot osztottak szét, ami 13%-os emelkedés volt egy év alatt, az előző évi 6%-os növekedésen felül. Szóval sehol sincs kolbászból a kerítés.

Képzeljétek, rézfúvósok játszottak a Tesco halljában, hogy szintén gyűjtsenek a rászorulók számára.

3. A kocsmák tényleg közösségi terek. Szenteste délután ugrottunk be az egyikbe, hogy helyet foglaljuk a következő napokra és tele volt.

Sajnos nem is lehetett foglalni helyet akkora volt a kereslet. Nem is itt ettünk. Némi keresés után, és néhány elutasítás után (tele voltak) sikerült egy pulykás karácsonyi vacsit/ebédet enni.

Karacsony UK 4

Karácsony este kajcsival telt. Nagyon tetszett, hogy kaptunk pukkanós szaloncukrot. Ahogy megtudtam, ez nem csak a Britteknél, hanem a Franciáknál is szokás. A szaloncukor zacsiját szét kell húzni, ami pukkanni fog, aki nagyobbat kapja lesz a szerencsésebb. Benne: korona, egy vicc és egy játék/ajándék található.

Itt meg a szétszedős játékot akarjuk megoldani..

Mi Natival elvoltunk az este folyamán rövid újjúba, meg rövidnadrágban, miközben Tesó felvett mindent. 

Karacsony UK 3

A karácsony másnapján elmentünk a dudley-i állatkertbe, hogy Nati megismerkedjen a tigrissel. Eredetileg a kastélyt akartuk megnézni, később kiderült, hogy az az állatkerttel van egyben. Sajnos a végére már nem jutottunk fel a kastélyba, de az állatokat végignéztük.

Azért a flamingók is szépek voltak...

De a legjobb akkor is a madárház volt. Ha az ember kezében volt egy kis ennivaló (vagyis inkább innivaló), akkor máris megszállták őt a kis éhenkórászok.

Persze ez kaja nélkül is így volt, de lehet, hogy Zsuska haja vonzotta a madarat, hogy valami szépet is tudjon belerakni a fészekbe.

Egy-két madárnak van mit tanulni a tyúkoktól a gazdaságos kapirgálásról, elég fárasztónak néz ki ez a technika...

Persze a kijárat előtt ellenőrizni kell, hogy nem akar-e egy-egy madár kiszökni potyautasként...

Karacsony UK 2

Másnap irány a karácsonyi vásár Birmingham-be szintén vonattal. Elképesztő mennyien voltak.  A vonatra várva elütöttük az időt.

A karácsonyi vásárban minden meg kellett érinteni: így kicsit lassan haladtunk, de elértünk a lényeghez.

Ami a lángos lett. Midland közepén, Románoktól.

Ki volt a legboldogabb? Igen, pontosan. Nem tartott tovább 5,5 percnél.

És a legdurvább a nutellás lángos volt.

Volt szerencsénk egy nagyon szuper pékségbe is belefutni, olyan gyönyörű termékei voltak, hogy nem álltuk meg, vásárolni kellett.

Ennyien voltak!

Karacsony UK 1

Idén a brittekhez mentünk ki karácsonyozni. És a legjobb az egészben, hogy vonattal.
Brüsszelből indultunk munka után és este 8 előtt már meg is érkeztünk. Volt, hogy 300-al is száguldottunk az alagút előtt.

Londonban kellett átszállni erről: 

Erre:

Az állomások egymástól mindössze 15 percre voltak, egy rövid séta. Az állomás épülete elképesztő:

És útközben Nati tolta a ivászatot... azaz a köhögő szirupot.

Skopje

Érdekes élményt nyújtott a főtér a sok oroszlánnal és a monumentalitással, de amint az egyik utcába beléptél már látható is volt a különbség.

Szerencsémre a söröző ajánlott egy jó éttermet. Igen pici volt, mindössze 6 asztallal és első nekifutásra bordát ajánlottak. Válaszomra, hogy inkább natúrt szeretnék, ezzel leptek meg.

Ez meg a szállodám előterében volt.