A víz alatti élet csodálatos volt, bárhol jártunk. Sokszor csak lakatlan szigetek mellett csodáltuk a korall világot, de volt, hogy csak sziklák mellé vittek ki minket a tenger közepén és ott láttunk fantasztikus dolgokat. Én teljesen el voltam ámulva tőle.
Ezekhez a sziklákhoz mentük sznorizni. Nekem ez volt a kedvencem, ki sem akartam jönni a vízből, de már mindenki rám várt.
A túravezetőnek volt egy jó kis víz alatti kamerája, amivel gyönyörű képeket készített, de Bibó is hozott egy kamerát, amit sokszor meg is kaptam, hogy kattintgassak vele. Sajnos azok a képek nem sokszor sikerültek, mert vaku nélkül az áramlat által dobálva nem igazán lehet víz alatt jó képeket csinálni. Na, de azért próbálkoztunk vele.
Sikerült elkapni ahogy Feri éppen lement közelebbről megvizsgálni valamit.
A korallok mindenhol gyönyörűek, változatosak voltak és rendkívül színesek voltak amit csak közelről lehetett igazán látni (mármint a színét). Még a halak is a szivárvány minden színében pompáztak.
Még egy selfie is sikerült a víz alatt. Látszik, hogy a bőrünk teljesen ki volt már ázva.
Elvittek minket egy "cápa tisztító állomásra". Ide jönnek ki a cápák, hogy az itt élő tisztító halak jó alaposan lepucolják őket. Ez egy sekély öböl és az ember lába körül úszkált a sok fekete uszonyvégű cápa. Nem kell aggódni, ez egy nagyon szelíd fajta. Azért a szemébe nézni nem kellemes. Itt láttunk egy olyat, hogy az egyik cápa orránál egy pöttöm kis sárga hal úszott úgy, mintha oda lenne ragadva. Mindig ment a cápa előtt. Nem tudtuk elképzelni, hogy mit csinált. Az egyik merülés során, az én orrom elé is odatapadt ez a fajta hal. Olyan közel úszott az orromhoz, hogy csak bandzsítva láttam a kicsikét. :)
Sok bohóc halat is láttunk, ki-be úszkáltak és szemmel tartottak minket.
Hihetetlen színeket lehetett látni.
A különböző férgek is szinte már virágnak tűnnek.
Néha olyan közel volt a víz felszínéhez a korall telep, hogy nem is lehetett fölöttük elúszni.
Na, kitalálod, hogy melyik az igazi szeme a halnak?
Ezek a vitorlások nagyobbak voltak, mint a tenyerem és rajokban úszkáltak a kicsit mélyebb területeken
Néha még 1-1 murénát is meg sikerült lesni. Elég félelmetesek élőben.
Tengericsillagok mindenfele voltak, hol pirosak, hol élénk kékek, hol pöttyösek, hol egyszínűek.
Egy-két hal nagyon viccesen nézett ki.
Sikerült egy tűzhalat is meglesni, túl közel nem mertünk menni hozzá, hiszen halálos egy állat, de nagyon szép.
Alább egy oroszlánhal látható
A halak néha olyan hatalmas rajokban úszkáltak körülöttünk, hogy csak lebegtünk a vízen és csodáltuk a látványt. Egy-két kíváncsibb fajta még közelebb is merészkedett és kíváncsian nézegetett minket.
Az utunk vége fele még a térség híres zöld tengeri teknősöket is láttunk mindenféle méretben. Volt, hogy annyira figyeltem az egyik teknőst ahogy úszik, hogy mikor megfordultam majdnem nekimentem egy másiknak.
Aki részletesebb, napi lebontásban szeretne olvasni az útról, javaslom Bibó blogjának böngészését, nagyon szépen összeszedte az eseményeket.
