Itt van az ősz itt van újra

Végre! Már az utóbbi hetekben rengetegszer kimentünk hogy elcsípjük az őszi színeket. Most Hallerbos-ban vadásztunk a színekre. Tavasszal sokkal érdekesebb a hely az biztos, de nekünk így ősszel is nagyon tetszett. Hatalmas terület, rengeteg parkolóval, kutya és lófuttatóval. 

Mi az egyes parkolótól indultunk egy nagyobbacska körre. Az egyes parkolónál konkrétan egy hatalmas busszal hozták a lovakat. 

Egy szuper kört sikerült mennünk (11,5 km) és igazán kiélveztük az ősz szagát, fényeit. Az erdő keleti részére egy figyelmeztetés volt kitéve, hogy csak saját felelősségre lehet belépni és erősen ellenjavallott letérni a kijelölt útról, mert csak a gyalogutat tartják karban a kidőlt fáktól. Az erdő többi részéhez nem nyúlnak hozzá. A területbe betérve mindenhonnan az egymáshoz dörzsölődő fák nyikorgása hallatszott, ahogy az erősebb szél fújta őket.

Feri próbált művészi képeket csinálni, de a nap túl magasan volt hozzá. Azért sikerült 1-2 színes kép.

Az egyik útra elnézve egy magányos futó közeledett felénk. Csodás élmény.

Séta Sonian

Csak egy jóízű séta, otthonról körbe, összesen kb 15km, persze sikerült picit eltévedni is amikor rövidíteni akartam.

Reményeim szerint ez a kis utacska a Woluwe park-bank  kivezetett volna az kerékpár-gyalogútra ahonnan a Rouge-Cloitre-n keresztül kisétáltunk volna az erdőbe. Sajnos nem jött össze, kerülni kellett picit. Mint kiderült ilyen hátsó kijáratuk van a házaknak amik a park közvetlen közelében épültek. 

Sonian erdő írások szerinti legöregebb erdő az országban, már a középkori írások megemlítették, mint erdő. 

A séta végén a kerület piacánál lyukadtunk ki, kicsit körbenéztünk, de már nagyon éhesek voltunk, így felugrottunk az első villamosra és hazazötyögtünk.

Rammstein

 Nemrég átugrottunk hétvégi látogatóba a szomszédba. Semmi komoly szervezés, csak pénteken munkaidő után beugrani az autóba. 

A tervek azért vannak, hogy felülírja őket a sors. Pénteki indulással még nem is volt gond, időben elindultunk, de mivel a délelőtt elég szaladós volt, így vásárlást ebéd időben megtettem, azonban tankolásra már nem futotta. Úgy gondoltuk, hogy útközben megejtjük. Időben elindultunk és mivel volt elegendő üzemanyag a határig, a terv az volt, hogy amint átértünk tankolunk. 

Hegyeken keresztül ✅, határ átlépve ✅, benzinjelző kigyullad ✅, nyitott kút sehol a közelben ✅, hátra lévő üzemanyag 0 ✅, mindjárt kifogy szorongás részemről ✅. 

Végre van egy kút 30 km-re a pályától és ahogy navigálunk Nati meg is említi, hogy milyen szépen kivilágított amerikai focipálya mellett jövünk el. Meglepetten konstatálom én is. Nem gondoltam, hogy a németeknél ennyire népszerű sport, de most a tankolás fontosabb. A kút, már itt van 2 km-re. A következő körfogalom harmadik kijárat és már ott is vagyunk. Ekkor jön a következő meglepetés, körforgalomban zászlórudak, köztük az amerikai is. Hmmm. Mindegy, 3. kijártat megvan és... elénk tárult egy hatalmas kapu, fegyveres őrökkel, American Air Base felirattal.  Köszönjük GoogleMaps 

Szerencsére el tudtunk kanyarodni a vendégparkoló felé, ott megfordultunk és az őrök szúrós szemével követve elhajtottunk az éjszakába reménykedve, hogy a következő találat átlagemberek számára is megközelíthető lesz. 

Így lett.

Az izgalmakat kipihenve másnap elmentünk a közelbe megnézni egy várat.

Az eredeti koronaékszereket is itt tartják, sajnos a Covid szabályozás miatt nem lehetett közelebbről megnézni.

Jajj, ez volt a másik hatalmas élmény. Megpihentünk a 'hatalmas' vármászást követően és miközben várjuk az ebédünket dübörgő fényes jószágok hada (motorok - a szerk., azaz Nati) jelent meg. De nem is ám egy csapat, hanem váltották egymást a csapatok, alkalmanként 15-20 motorral, többségében HD-kel (Harley Davidson - a szerk.). Mint kiderült az étterem egy hétvégi motoros túra állomása volt, ahol pecsétet gyűjtöttek majd mentek tovább a társaságok. Akiket itt látunk harctéri veteránok motoros klubja volt. Nem is gondoltam, hogy ilyen nagy számban vannak veteránok Németországban. Érdemes ráközelíteni a lentebbi fotóra a háton lévő motoros klub color alatt a katonai szalagsávokra. 

Egyedüliként a keresztény konzervatívok tengerében. Ez lett a hétvége szállóigéje. 

Visszafelé a Hautes Fagnes-en keresztül jöttünk és ahogy a nagykönyvben megvan írva, szakad az eső, az orrunkig nem láttunk, de kitisztult a hegyek után.  

Nyaralas

 Ez egy megkésett bejegyzés a nyárról. Volt minden.