9. nap - Clearwater, delfinek, hoki

 A mai reggelen szerencsére nem kellett reggeliző helyet vadászni, mert volt befizetett reggelink a hotelben. És végre valami könnyebbet tudtunk enni mindketten. A sok nehéz amerikai reggeli után, ez igazi megkönnyebbülés volt.

Reggeli után a program a clearwateri strand volt. Az irány megvolt, már csak valami programot kellett találni a környéken. Ott van a strandtól nem messze a clearwateri akvárium/delfinárium akik szerveztek eco hajóval denfin nézős utakat. Sikerült is a 12:30-kor indulóra foglalni helyet, ami még jól is jött, mert szombat lévén mindenki a strandra igyekezett és lejutni csak lépésben lehetett. A nagy forgalom csak egyike volt a problémáknak, mivel annyi autó igyekezett a strandra, parkolóhely keresésével is volt egy kis gondunk. Valami szerencse folytán találtunk egy helyet, mivel már 11 óra volt, ezért csak egy kis sétát terveztünk a strandon. Kifizettük a parkolójegyet és szétnéztünk a strandon. 

Miután közeledett a hajóutunk időpontja, visszasétáltunk az autóhoz és elmentünk az akváriumba, ami igazán nem volt messze a strandtól (800 m). A szokásos fényképezkedés után be is álltunk a sorba, hogy felszállhassunk a hajóra. A kísérőnk egy tengerbiológus fiatal hölgy volt, aki érdekes dolgokat mesélt a Clearwateri öbölről és élővilágáról. Kiderült, hogy az öblöt a tengeri állatok "keltetőnek" és "óvodának" használják, ide jön minden állat utódokat megszülni és nevelni, mert annyira védett és kellemes a vize. 

Ráadásul, van egy sziget, amit madár szigetnek neveznek, ahova ember nem teheti a lábát. Szó szerint. 10000 dollárra büntetik azt, aki megszegi ezt a tiltást. Ezt a szigetet sok tengeri fű veszi körbe, ami táplálékul szolgál az ott lévő madaraknak.

A pelikán még vadászott is mellettünk. Nem kis madár ő sem.

Az utunk során láttunk is pár delfint. Az egyik egy egyedülálló delfin volt, valószínű, hogy tinédzser lehetett, mert alapvetően a delfinek családostól járnak, csak a fiatalok mennek el hosszabb-rövidebb felfedező útra. Meg láttunk egy 4 fős családot is, két kisebb és két nagyobb delfinnel. 

Visszafele még egy sólyom párt is láttunk a kicsinyeikkel.

 A hajóút végén még egy kicsit bámészkodtunk az akváriumban. A delfinek, tényleg nagyon aranyos és kíváncsi lények. Az egyik akvárium fala teljesen üveg volt, így a víz alatt is lehetett a delfineket látni. Egy kisgyereket odaállítottak a fal elé, erre lejött a delfin, megállt és érdeklődve nézte, hogy mit csinál a kisgyerek. Ilyet eddig csak videón láttam, nagyon cuki volt. 

Nem sok delfin van itt az akváriumban, itt főleg a bajba került állatokat megmentik, felerősítik és visszaengedik a nyílt vízre, viszont van egy delfin, aki még 3 hónapos kora körül elvesztette a farkát. Nyílván őt nem tudják soha visszaengedni a vadonba, viszont itt protézis farkakat csináltak neki. Ki kellett kísérletezni, hogy melyik protézis marad fenn a delfinen és melyikkel tud a legjobban, legközelebb a természetes úszáshoz mozogni. 

Delfinezés után úgy döntöttünk, hogy az autót az akvárium parkolójába hagyjuk és visszasétálunk a strandra, mivel a forgalom még mindig lépésben haladt. 

A strandon fekve egyszer csak egy finn cheerleader csapat szállta meg a strandot, voltak vagy 30-an. Kiderült, hogy most volt nekik a világbajnokság és harmadikak lettek. Csináltak pár fényképet maguknak, majd a strandon lévő emberek "ellepték" őket, közösen fényképezgetni szerettek volna velük. Mi érdeklődve figyeltük a produkciókat, trükköket.

Na de 4 óra felé járva, nekünk az este programunk volt. Sikerült a Tampa Bay Lightning NHL hokicsapat meccsére jegyet venni és 7-től kezdődött a meccs. Összepakoltunk, a booking.com-on foglalt új szállásra bejelentkeztünk (ahol a recepciós haverja Tartuban, Észtországban tanul és "terviseks"-szel köszönt el tőlem, mert a bookingon az észt címem van megadva), átöltöztünk és irány a meccs. 

Persze sokan igyekeztek arra, a parkolók 20-30 dollárért árulták estére a helyet. Beálltunk az egyikbe és megindultunk a stadion felé. Nagyon sokan voltak. majdnem teltház és a csarnok 20000 főt tud befogadni. Szóval, sok ember akart egyszerre bemenni.

Az eredeti terv az volt, hogy a teljes meccs nézős élményt ki fogjuk próbálni hot-doggal és sörrel. A hot-dog összejött, a sör... Szegény Feri. Kéri a sört, a pultos lány kér igazolványt, hogy elmúlt már 21 :D Feri odaadja a jogosítványát (magyart), a lány nem tud vele mit kezdeni. Nem fogadott el semmilyen igazolványt, csak amerikait vagy kanadait. Így a sör ugrott. 

Nagyon jó helyen volt a székünk, az egyik kapu mögött úgy a 6. sorban. Mindent jól láttunk és nagyon jól tudtuk követni a korong mozgását, jobban, mint a tévében. Ráadásul a helyiek nyertek 6-2-re, sok gól volt, még bunyó is, és a közönség is nagyon élvezte a mérkőzést.

Persze rengeteg közönség szórakoztató program volt, különböző nyereményjátékok, kérdések, a csók kamera sem maradhatott el és még sok más. 

Egy nagyon jól eltöltött este után tértünk nyugovóra.

8. nap - Kamionok, Aligátorok???, Dalí, Szent Pétervár, naplemente

A mai délelőttre aligátor nézést terveztünk. 5 éve már voltunk az Evergladesben mocsárjáró hajóról aligátort nézni és ezt újra ki akartuk próbálni, mert nagyon nagy élmény volt. 

Na de a napot egy reggelivel illik indítani, főleg úgy hogy a nap többségét a szabadba terveztük tölteni. A mai reggelit a Waffel House nevezetű lánc egyikében töltöttük, de jól meg is bántuk. Nem volt finom.

Kicsit csalódottan elindultunk nyugatra. Az első megállónk az aligátornéző hely lett volna, helyette benzinkút keresés lett, mivel az autó kicsit húzott az egyik oldalra és a lapos kerék jelző lámpa jelzett nekünk, hogy nincs minden rendben. Szerencsére kis levegő a kerekekbe megoldotta a problémát és a figyelmeztető lámpa is negyed óra múlva elaludt. 

Na, mostmár tényleg irány az aligátorok! A helyhez érve megvettük az airboat jegyünket és izgatottan vártuk az utat. Az előző csoport mikor bejött javasolta, ha nem akarunk túl vizesek lenni, akkor az első sorba ne üljünk. Meg is fogadtuk a tanácsokat és a második sort foglaltuk el. A későn érkezőknek már nem volt olyan nagy szerencséjük, nekik csak az első sorban maradt helyük. 

Mikor elindult a hajó a vezető elárulta, hogy a vízszint most több, mint kétszer akkora, mint a szokásos, és ez nem kedvez nekünk, mivel aligátorok ekkor nem igazán láthatóak. Nem is sikerült látnunk egyet sem, bár talán egynek a farkát elcsíptük fényképezőgéppel. Viszont láttunk sok madarat és teknősöket. No meg azért vizesek is lettünk, mert visszafele a vezető úgy driftelt a hajóval, hogy mindenki kapjon egy kis vizet. Összességében jó volt az út, bár amiért mentünk, sajnos nem láttuk.

Vizes én...

Mocsár hajózás után az utunk Szent Pétervár - St. Petersburg (nem az Oroszországban lévő) felé vezetett. Az autópálya mellett megálltunk egy kis frissítőre (meg WC-re), mikor a megálló melletti benzinkút és bolt környékén nagyon-nagyon sok kamiont láttunk. Az italainkat szürcsölgetvel gondoltuk odasétálunk, hogy körbenézzünk, hát kiderült, hogy egy kamion kiállításba botlottunk bele.

Sok-sok fényesre suvickolt (még a kerekek is) kamion állt hosszú sorokban. Gyönyörködtünk is bennük, nézegettük őket, fényképezgettük és rácsodálkoztunk, hogy ezek a járművek mennyivel nagyobbak az európaiaknál. Persze, ahogy egy ilyen esemény szokott lenni, az ételes autók és egyéb témához kapcsolódó cégek sátrai sem hiányoztak. Nagyon élveztük a hangulatot.

Most már tényleg irány St Petersburg. Itt található a Dalí múzeum, mivel ő is itt élt egy ideig. A múzeum parkolójába nem mehettünk be, mert nem volt még jegyünk, ami kiderült, hogy szerencse, hisz a parkolóban a parkolásért még 15 dollárt kellett volna fizetni, mi meg az utcán találtunk olyan helyet, ahol ingyen parkoltunk. 
A múzeumban Dalí és Picasso kiállítás volt. Az egész épület olyan dalisan van megcsinálva és a kertjében Dali jellegzetes szimbólumaiból készült szobrok voltak. 

Miután kikultúráltuk magunkat Dalíból, elmentünk a belvárosba sétálni egyet és egy sört meginni és enni egy kis vacsorát, majd a stéget is megtaláltuk, amit nagyon ötletesen alakítottak ki. Még élő fákat is kitelepítettek. Nagyon hangulatos volt az egész.

Ha már St. Pete-en voltunk és közeledett a naplemente (nyugati part lévén a strandról szépen lehetett látni), kimentünk a strandra. Nem csak nekünk volt az ötletünk, hogy nézzük a naplementét, tele volt a strand bámészkodókkal. 

A naplemente után megkerestük a szállásunkat és nyugovóra tértünk.