Mikor elhagytuk Siesta Key-t az időjárás előrejelzés is esőket mondott. Párba bele is futottunk Fort Myers felé de nem volt akkor még nagyon vészes, viszont amint elfoglaltuk a szállásunkat, leszakadt az ég. el is döntöttük, hogy nem is fogunk rögtön indulni, megvárjuk, hogy elmenjen a vihar, mert NAGYON esett.
Kb 1 órát szakadt, de szerencsére utána kisütött a nap és csak a lehullott pálma levelek (és a mindenhol meglévő tócsák) árulkodtak a vihar erősségéről.
Úgy döntöttünk, hogy megnézzük a helyi sörfőző helyet (mert persze itt is volt). Nem volt valami jó a sörük, ezért elindultunk sétálni a belvárosba. reméltük a belvárost, de igazából nem találtunk semmit. Nagyon fura hely For Myers, sok kikötő és jacht mindenhol, de igazi központja nem igazán volt, vagy csak nem nézett ki jól. Viszont a közelben volt még egy sörfőző hely, ahol éppen zenei trivia játék ment. Itt is meg kellett kóstolni a helyi választékot :)
Miután elfogyott a sörünk ami iható volt, visszasétáltunk a kocsihoz. A helyi börtön mellett kellett elmenni, aminek még igazi kerítése sem volt, de az utca túloldalán óvadékintéző és ügyvédi irodák voltak.
Még szerencse, hogy időben nyugovóra tértünk, mert éjszaka folytatódott az esőzés és még több víz szakadt le az égből, de reggelre szerencsére minden szépen lecsillapodott.
Most is diner-ben reggeliztünk, de most egy nagyon jót találtunk, még a kaja is finom volt. A városból kifelé menet elképedtünk, hogy egész Fort Myers úgy néz ki, mintha egy nagy külváros lenne, kintebb a városból meg sok nyugdíjas "telep" terült el.
Fort Myersnek is volt strandja, ide is kinéztünk kicsit, de csak sétálni, mert semmi kedvünk nem volt a strandoláshoz az előző két napi után. Itt jó sok jetski-t láttunk és a parkolásért is jó sokat fizettünk.
A következő úticélunk egy indián rezervátum volt a hozzá tartozó Ah-Tah-Thi-Ki múzeummal.
A rezervátum területére érve Feri új, amerikai SIM kártyája elvesztette a jelet és így az internet is elment, de szerencsére a google még elvezetett a múzeumig. A rezervátumban mindenféle épületet lehetett látni, a lerobbant, lelakottól a nemrég felújítottig, minden. Fekvőrendőrökkel korlátozták a forgalmat 20 mérföld/órára és még a rendőrautó is kint volt ellenőrizni a sebesség betartását. Tényleg mindenük van itt, óvodától, iskolán át rendőrségig, minden saját.
A múzeum jobb volt, mint számítottam, megtudtuk az itt élő indiánok történetét. Kiderült, hogy az 1700-as években a fehér emberekkel kereskedtek, anyagot, ruhát adtak lőporért, fegyverekért, de ekkor még Florida tiszta mocsár volt, ezért senki nem akart itt lakni. 1800-as évek elején volt a második Indián-Fehér háború (Seminole háború), ahol nagyon sok indián életét vesztett, vagy elmenekült Floridából, akik maradtak azok mélyen a mocsárba menekültek, ahol nem is tudták, hogy ott vannak.
Ezután a fehérek elkezdték lecsapolni a mocsarakat és számukra is élhetőbbé tették Floridát. A mocsarak eltűnésével az elrejtőzött indiánoknak sem volt hova menekülniük és persze az USA nem akarta őket elismerni, viszont sikerült elismertetni magukat ?????-val, ezzel USA is kénytelen volt rá és vissza kellett adni nekik pár területet. Persze a megélhetés így nem volt biztosítva, de kihasználták a fehér emberek szerintem hülyeségét és elkezdtek aligátor birkózó mérkőzéseket nekik eladni. Nagyon sokáig éltek belőle.
A kormány mindemellett nem igazán adott támogatást nekik, ezért többek között kaszinókkal próbáltak megélni. A Hard Rock Café és köztük lévő kapcsolatról itt is lehet egy cikket olvasni.
Számomra nagy tanulság volt, hogy milyen jól adaptálodtak a különböző korszakokhoz, szituációkhoz.
A múzeumhoz tartozott egy 1,5 mérföldes cölöpökön álló sétaút, ahol a mocsár állatait és növényeit próbálták bemutatni a kitett információs táblákon.
Az út bevitt minket egy komolyan felszerelt laborba, ahol konzerválták a régi tárgyakat és lehetett látni az ablakból, ahogy a tudósok dolgoztak. Nagyon jó ötlet volt megmutatni ezt a részt is.
Miután befejeztük a múzeumot, indultunk vissza Fort Lauderdale-be, vagyis inkább mellé, Hollywoodba a Dania Beach-hez. A szállásunk ugyanis ott volt és aznap volt az NFL draft, amit én meg akartam kicsit nézni.
Mivel a rezervátum egész területén Ferinek nem volt térereje, így internet sem, ezért az én offline térképemet kellett használni, hogy megtaláljuk a szállást. Sajnos az alkalmazásnak nem olyan kényelmes a keresője, ezért az első találatot választottam ki. Útközben megálltunk, hátha látunk aligátort, hisz éppen az Everglades-en mentünk keresztül, de annyira meleg volt kint (vihar előtti fülledség), hogy 5 percnél tovább nem tudtunk kint maradni.
A cím kiválasztása akkor vált érdekessé, mikor a környékre értünk. Nem túl bíztató volt a környék, furcsa fejű emberek voltak mindenhol. Feri internetje nem jött vissza addig, míg a telefonját újra nem indítottuk, ezt most meg is tettük, mert gyanús volt a környék. Kiderült, hogy a 6. avenue-t választottam ki és nem a 6. street-et. A - most már helyes - címhez közeledve a környék is sokkal jobb lett.
Még egy orosz ortodox templomba is belefutottunk.
Egy jó kis élmény után nyugovóra tértünk.
