Most, hogy már újra szabadon lehet mozogni az országban, elhatároztuk, hogy elmegyünk egy kis kastély látogatásra. Bár a Google szerint hétvégén zárva tart (ami szerintem borzasztóan logikátlan), de azért reméltem, hogy legalább kívülről láthatunk valamit.
Az egy órás út után leparkoltunk a közeli városban (Celles), azzal a szándékkal, hogy felsétálunk a várhoz. Persze Feri először a sütiket szúrta ki, úgyhogy róluk a kép - nem tudom, hogy hogyan -, de idekerült.
Kiderült hogy a városnak is van egy saját vára templommal, így elmentünk megnézni azt is közelebbről.
A templom mellett találtunk egy térképet, ami tájékoztatott minket arról, hogy több turistaútvonal is van a környéket. Gondoltam egy 4km-es séta jót fog tenni, igaz nem az eredeti terv szerinti vár felé. Így a kék útvonalat választottuk, ami tulajdonképpen megkerüli a várost és többnyire a környék beli erdőkben megy végig. Jó is volt, hogy betértünk az árnyékosabb részbe, mert időközben a nap is kibújt és sajnos pont aznap felejtettük otthon a naptejet.
A séta során még azt is megtudtuk, hogy ezekben az erdőkben próbáltak a németek elrejtőzni 1944-ben, de 2 belga ember meglátta őket és szólt a britteknek, hogy szedjék ki őket.... Hmmmm, érdekes kis sztori.
Miután befejeztük a sétánkat autóval csak felmentünk az eredeti terv szerinti kastélyhoz (Château de Vêves). Ahogy a Google is írta, be volt zárva és még közel sem lehetett hozzá menni, így csak távolról csináltunk pár képet.
A kastély után felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a Leffe sör otthonát (Dinant), hiszen alíg 9 km-re van a kastélytól. Én, személy szerint meglepődtem, hogy mennyire szép kis város. Ide biztos, hogy még visszajövünk.
Aki többet szertne tudni a Leffe sör történetéről, egy barátunk blogján utána olvashat.
A város a Meuse folyó partján helyezkedik el. A belváros része tele van történelmi, szépen karbantartott épületekkel. Lent éppen a fő templomot és kicsit a felette lévő citadellát láthatod. Na meg persze Feri kedvéért pár motort is :D
A belváros után elsétáltunk a Leffe apátsághoz. Az apátsághoz tartozó templom (ami itt mindegyik Notre Dame) látható a Leffe üvegén is, így le kellett fényképezni.
Ha már a Leffe templomnál jártunk, akkor beültünk a mellette levő étterembe meginni egy Leffe sört. A poháron látható az apátsági templom, aki esetleg nem ismerte volna fel.
A sörözés befejeztével észrevettük, hogy a nap szépen megkapott minket, le is pirultunk, de nem volt más választásunk, mint gyalog folytatni az utat. A zsilipen átgyalogolva folyó túloldalán sétáltunk vissza a belváros felé, mert be akartunk benni az ott található Leffe múzeumba.
A múzeum maga egy gyönyörű kastályban található, bíztunk benne, hogy be is tudunk jutni. Sajnos ez is zárva volt.
De a séta akkor is megérte, hisz így láthattuk a belvárost teljes pompájában. Engem egy ékszeres dobozra emlékeztet a sok színes kis épület, és a templom a citadellával nagyon szép központot kreál.
Kiderült, hogy a négy évente megrendezett Sax fesztivált pont ebben az időben rendezik. Ez a fesztivál az egyik legfontosabb klasszikus szakszofon verseny (a honlapjuk szerint). Számunkra az érdekessége, hogy város szerte kitettek a lentiekhez hasonló szakszofonokat. Mindegyik egy országnak van dedikálva és az országra jellemzően van kifestve.
A lenti olasz festés az egyik kedvencem, úgy néz ki, mintha a Ferrári jel lenne felfestve rá.
Bár a portugáliai Colombus útvonala is nagyon jó.
A végső következtetés: Ebbe a városba még vissza kell nézni, ha másért nem, akkor legalább a Citadellába fel kell még menni. De azon kívül is van még mit látni itt.
