Akkor a kezdetek. Én egy kicsit nagyon széjjel izgultam magam a COVID teszt miatt. Követelmény volt, hogy csak az léphet be az országba aki előző napi teszttel rendelkezik. Persze, ismerjük a formát valahogy hajtani kell a gazdaságot. Mi is csak egy kézenfekvő helyen találtunk 24 órás tesztet, a reptéren. Ahogy várható volt nem okozott csalódást az ára sem. Ellenben azt ígérték, hogy 3 órán belül megkapjuk az eredményt. Na ez az ami nem történt meg. Már becsekkoltunk és élveztük a szabadság első jól megérdemelt sörét, amikor még nem volt eredményünk. Pedig jót siettünk ide is. Munkából hazaszaladtam, a már összepakolt cuccokat megragadunk, futás a buszhoz, majd a reptérre. Szerencsénkre semmire sem kellett várni.
Szóval ez volt az izgulás alapja, ugyanis már azt tervezgettem, hogy mit fogunk csinálni Koppenhágában, ha ott ragadunk. Nati felhívta őket és mint kiderült, már van eredményünk, de a SPAM mappában.
Koppenhágába megérkezéskor elmentünk a transzfer központba, mert itt engedtek csak becsekkolni a járatra. Igen, a csomagunkat engedték egyenesen USÁba küldeni Brüsszelben, de minket nem. Mindenki egyenlő, de a csomagunk még egyenlőbb, neki nem kellett bemutatni a vakcina igazolást és a negatív tesztet.
Amint ezt elintéztük, elkezdtünk sörre vadászni: Mikkelert mindketten szeretjük, azonban mire oda értünk már be voltak zárva. Szerencsénkre a srácok nagyon rendesek voltak, kipakolták az összes elérhető dobozos sörüket, így feltankoltunk abból az éjszakázáshoz.
Átsétáltunk az A terminálba, mert a neten az olvastam, hogy ott csendesebb, és valóban így volt. Találtunk egy nyugodt sarkot, kellően sok székkel és senki nem volt rajtunk kívül. Én sokat nem, de Nati azért tudott aludni, egészen majdnem reggelig. Egyetlen dolog szakította meg a pihenést, egy telefon hívás hajnal kettőkor Floridából, hogy nem fogadják el a vakcina igazolásunkat, küldjünk valami más papírt.
Forró csoki és reggeli jóga után indultunk is felszállni a gépre. Nem is volt gond az elején, de amikor késve hozták ki a kaját akkor már nagyon éhesek voltunk. Ezen felül mindenben volt valami tejtermék (szósz, tej, sajt) így Nati alig tudott valamit enni. Fura, hogy erre nem gondolnak egy transzatlanti járaton.
Aludni alig tudunk, így hulla fáradtan álltunk sorba az útlevél ellenőrzésre, ami szintén nem volt rövid. De a nagyobb poén ez után jött. Ubert letöltöttem, de ahogy a tömeg kezdett kimenni, az Uber ára is 10 percenként 10 dollárral ment fel. Mire kiértünk, odamentem egy sárga taxihoz, hogy megtudjam mennyiért visz el, és olcsóbb lett mint az UBER. Na élményre is ilyen volt. Egy igazán lerobbant taxiba ültünk, de 40 ért elhozott.
Érkezést követően csak ledobtuk a cuccunk és lesétáltunk a tengerpartra, ami egy 10-12 km-es séta lett. Cél North-Beach volt. Még mókusokkal is barátkoztunk:
Ellenben a szálloda alatti tengeri-kaja-bár nagyon szuper volt. Grill polip és sörben pácolt királyrákra csaptunk le a sörünk mellé.
Egy-két vicces megfigyelés.
A Bay-ből a North Beach-re vezető úton a kereszt utak többsége francia nevű volt. Nagyíts rá a képre ha látni akarod.
A harmadik, nem is emlékeztem, hogy tényleg ennyi spanyol ajkú van itt, vagy csak a North Beach közelében, de konkrétan minden gyalogos, sétáló, kocsma... spanyolok beszélgettek, spanyol zene szólt. A közértben a nénike spanyolul mondta az árakat nekünk.
Este nem kellett altatni minket.
