14. nap Pillangók, repülők, Dania/Ft Lauderdale beach

 A reggelt, mint eddig sokszor, egy diner-ben kezdtük. Feri most úgy döntött, hogy fityiszt mutat a diétának és jó kalóriadús reggelit rendelt magának :)

A mai program pillangónézegetés volt az utazáshoz szükséges Covid teszt után. Már korábban kinéztem a Butterfly World-öt, de eddig nem volt idő megnézni, na de ma!

A teszt központot kicsit nehézkesen találtuk meg, mert egy laposan elterülő üzletközpontnál volt, hamarabb találtuk meg a hátsóbejáratát, mint a ténylegest. A központban dolgozó hölgy nem nagyon beszélt angolul (spanyolul biztos jobban), de azért sikerült levenni a mintát - a legóvatosabb mintavételezésem volt eddig.

Irány a pillangók!

Meglepő módon ingyenes volt az parknál a parkolás és egybe volt kötve a terület egy atlétikai központtal. Sok iskolabuszt láttunk a parkolóban, reménykedtünk benne, hogy nem mind a pillangókat akarja megnézni.

A park több részből tevődött össze és ennek csak egy része volt egy elkerített pillangóház, amiben sok-sok virágzó növényt telepítettek, amik vonzzák a pillangókat. Hatalmas élmény volt a szálló, különböző méretű pillangók között sétálni, gyönyörködni bennük. Persze kisebb gyerekcsoportok is voltak, de ők vezetett túrán vettek részt és mi is megtudtunk pár érdekességet ahogy hallgatóztunk :)

Még a pillangóház bejáratánál egy külön labor is volt, ahol a különböző kukacokat, bábokat kezelték. Volt egy tábla, ahol a változó méretű bábok voltak felfüggesztve (a báb érettségi foka szerint), ráadásul 1-2 utolsó fázisos bábból már a pillangó is kikelt és ott szárítgatta a szárnyait.

Néhol kis gyíkok, gekkók is besurrantak a pillangóházba, aminek a gondozók kevésbbé örültek, mivel ők megeszik a pillangókat, de hát ilyen a természet és teljesen nem lehet a csúszó-mászókat kizárni.

Tovább haladva találtunk egy házat, ahol madarakat lehetett etetni, na ezt mindenképp ki kellett próbálnom.

Egyéb madárházba is benéztünk, ahol a hullámos papagályokon át valami japán állatokig sokféle madár röpködött.

A pillangózás, madarazás után gondoltuk elnézünk Pisti munkahelyére, bár ő akkor nem dolgozott. Tudtuk, hogy ott enni is tudunk valamit. Ahogy mentünk Fort Lauderdale fele, az autóforgalom egyre sűrűbb lett, a végén meg csak lépésben lehetett haladni a tengerparton. Nem igazán tudtuk hova tenni a dolgot, de láttuk, hogy valami rendezvényre készültek, meg egy katonai helikopter is repkedett fölöttünk. 

Gondoltuk, ha találunk valahol parkolóhelyet, akkor kinézünk a partra és megnézzük mi a helyzet. Nagy szerencsénkre éppen volt 1 autónyi hely, arra gyorsan lecsaptunk. A parkolót kifizetve, az út túloldalán lementünk a strandra. A strand egy része cölöpökkel volt elkerítve, szerintem a teknős tojásrakás/kikelésre kerítik el a területet, ugyanis itt keltetik többek között a teknősök ki a tojásaikat. Márciustól októberig nem is lehet erős fényt használni este, még az autóknak sem, sőt az utcai világítást is letompítják olyankor, vagy akár le is kapcsolják.

A teknősökön merengve egyszer csak egy vadászgép hangjára lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy nem is egy volt és elcsíptük a repülőnap valószínű főpróbáját. Nagy élmény volt a tömeg nélkül :D

A repülőshow után végre eljutottunk a bárba, meguzsonnáztunk és lementünk fürdeni kicsit az Atlanti óceánba. Meglepően meleg volt a víz, rendesen le sem hűtött minket. Azért élveztük a hullámokat.

A napnak vége, az utolsó éjszaka a szárazföldön és irány a hajó!

13. nap Fort Myers és seminol indiánok

Mikor elhagytuk Siesta Key-t az időjárás előrejelzés is esőket mondott. Párba bele is futottunk Fort Myers felé de nem volt akkor még nagyon vészes, viszont amint elfoglaltuk a szállásunkat, leszakadt az ég. el is döntöttük, hogy nem is fogunk rögtön indulni, megvárjuk, hogy elmenjen a vihar, mert NAGYON esett.

Kb 1 órát szakadt, de szerencsére utána kisütött a nap és csak a lehullott pálma levelek (és a mindenhol meglévő tócsák) árulkodtak a vihar erősségéről. 

Úgy döntöttünk, hogy megnézzük a helyi sörfőző helyet (mert persze itt is volt). Nem volt valami jó a sörük, ezért elindultunk sétálni a belvárosba. reméltük a belvárost, de igazából nem találtunk semmit. Nagyon fura hely For Myers, sok kikötő és jacht mindenhol, de igazi központja nem igazán volt, vagy csak nem nézett ki jól. Viszont a közelben volt még egy sörfőző hely, ahol éppen zenei trivia játék ment. Itt is meg kellett kóstolni a helyi választékot :)

Miután elfogyott a sörünk ami iható volt, visszasétáltunk a kocsihoz. A helyi börtön mellett kellett elmenni, aminek még igazi kerítése sem volt, de az utca túloldalán óvadékintéző és ügyvédi irodák voltak.

Még szerencse, hogy időben nyugovóra tértünk, mert éjszaka folytatódott az esőzés és még több víz szakadt le az égből, de reggelre szerencsére minden szépen lecsillapodott.

Most is diner-ben reggeliztünk, de most egy nagyon jót találtunk, még a kaja is finom volt. A városból kifelé menet elképedtünk, hogy egész Fort Myers úgy néz ki, mintha egy nagy külváros lenne, kintebb a városból meg sok nyugdíjas "telep" terült el.

Fort Myersnek is volt strandja, ide is kinéztünk kicsit, de csak sétálni, mert semmi kedvünk nem volt a strandoláshoz az előző két napi után. Itt jó sok jetski-t láttunk és a parkolásért is jó sokat fizettünk.

A következő úticélunk egy indián rezervátum volt a hozzá tartozó Ah-Tah-Thi-Ki múzeummal. 

Itt nem őzek, hanem pumák keresztezhetik az utakat.

A rezervátum területére érve Feri új, amerikai SIM kártyája elvesztette a jelet és így az internet is elment, de szerencsére a google még elvezetett a múzeumig. A rezervátumban mindenféle épületet lehetett látni, a lerobbant, lelakottól a nemrég felújítottig, minden. Fekvőrendőrökkel korlátozták a forgalmat 20 mérföld/órára és még a rendőrautó is kint volt ellenőrizni a sebesség betartását. Tényleg mindenük van itt, óvodától, iskolán át rendőrségig, minden saját.

A múzeum jobb volt, mint számítottam, megtudtuk az itt élő indiánok történetét. Kiderült, hogy az 1700-as években a fehér emberekkel kereskedtek, anyagot, ruhát adtak lőporért, fegyverekért, de ekkor még Florida tiszta mocsár volt, ezért senki nem akart itt lakni. 1800-as évek elején volt a második Indián-Fehér háború (Seminole háború), ahol nagyon sok indián életét vesztett, vagy elmenekült Floridából, akik maradtak azok mélyen a mocsárba menekültek, ahol nem is tudták, hogy ott vannak. 

Ezután a fehérek elkezdték lecsapolni a mocsarakat és számukra is élhetőbbé tették Floridát. A mocsarak eltűnésével az elrejtőzött indiánoknak sem volt hova menekülniük és persze az USA nem akarta őket elismerni, viszont sikerült elismertetni magukat ?????-val, ezzel USA is kénytelen volt rá és vissza kellett adni nekik pár területet. Persze a megélhetés így nem volt biztosítva, de kihasználták a fehér emberek szerintem hülyeségét és elkezdtek aligátor birkózó mérkőzéseket nekik eladni. Nagyon sokáig éltek belőle. 

A kormány mindemellett nem igazán adott támogatást nekik, ezért többek között kaszinókkal próbáltak megélni. A Hard Rock Café és köztük lévő kapcsolatról itt is lehet egy cikket olvasni. 

Számomra nagy tanulság volt, hogy milyen jól adaptálodtak a különböző korszakokhoz, szituációkhoz.

A múzeumhoz tartozott egy 1,5 mérföldes cölöpökön álló sétaút, ahol a mocsár állatait és növényeit próbálták bemutatni a kitett információs táblákon.

Az út bevitt minket egy komolyan felszerelt laborba, ahol konzerválták a régi tárgyakat és lehetett látni az ablakból, ahogy a tudósok dolgoztak. Nagyon jó ötlet volt megmutatni ezt a részt is.

Feri halakat etet a múzeum bejáratánál :)

Miután befejeztük a múzeumot, indultunk vissza Fort Lauderdale-be, vagyis inkább mellé, Hollywoodba a Dania Beach-hez. A szállásunk ugyanis ott volt és aznap volt az NFL draft, amit én meg akartam kicsit nézni.

Mivel a rezervátum egész területén Ferinek nem volt térereje, így internet sem, ezért az én offline térképemet kellett használni, hogy megtaláljuk a szállást. Sajnos az alkalmazásnak nem olyan kényelmes a keresője, ezért az első találatot választottam ki. Útközben megálltunk, hátha látunk aligátort, hisz éppen az Everglades-en mentünk keresztül, de annyira meleg volt kint (vihar előtti fülledség), hogy 5 percnél tovább nem tudtunk kint maradni. 

A cím kiválasztása akkor vált érdekessé, mikor a környékre értünk. Nem túl bíztató volt a környék, furcsa fejű emberek voltak mindenhol. Feri internetje nem jött vissza addig, míg a telefonját újra nem indítottuk, ezt most meg is tettük, mert gyanús volt a környék. Kiderült, hogy a 6. avenue-t választottam ki és nem a 6. street-et. A - most már helyes - címhez közeledve a környék is sokkal jobb lett. 

Még egy orosz ortodox templomba is belefutottunk.

Végül a szállást is megtaláltuk és nem is volt rossz. Szerencsére séta távolságban volt sok mindentől, még - ki nem találnátok - egy sörfőző helytől is :D. Ezt választottuk a draft nézésére, így még jó söröket is tudtunk kóstolni. A végén még a szomszéd asztal adott nekünk kis maradék, duplán konyakos hordóban érlelt fekete sört, ami 18 százalékos volt. Belekortyolva, megértettük, hogy miért nem fogyott nekik el. Nagyon finom volt, viszont olyan intenzív íze volt, hogy 3-4 kortynál többet nem lehetett belőle inni.

Egy jó kis élmény után nyugovóra tértünk.