Végre elérkezett a várva várt szabadság. Már nagyon vártam személy szerint (Nati), hiszen utoljára június elején voltam szabadságon. Gran Canaria mellett azért döntöttünk, mert a repjegyeket megnézve ide volt a legolcsóbb Brüsszelből utazni, ahol még nem jártunk és az idő kellemes.
Szerencsére az indulás és érkezés is nagyon kellemes időpontban volt, így helyi idő szerint délután 4 órakor érkeztünk meg. Az út persze jó hosszú volt, de a napsütést meglátva, megérte. Terveink szerint az első hetet északon, Las Palmas de Gran Canaria városában töltjük, a második hetet meg délen, Maspalomas környékén. Így hát megkerestük a buszt, ami a fővárosba (Las Palmas) tartott. Az első meglepetés, hogy mennyire olcsó volt a jegy. Kettőnknek fizettünk 4,70 eurót összesen. A brüsszeli (és belga) árak után ez igen csak felüdülés és meglepetés volt.
Az északi szállásunk egy olcsóbb, airbnb szállás volt, ami szerencsére közel volt a buszállomáshoz. Így úgy döntöttünk, hogy gyalog keressük meg. Az utunk a főtéren vezetett keresztül, aminek a fele el volt kerítve, hisz pont a fesztiválszezonban érkeztünk és minden este 3 héten keresztül itt buliztak a helyiek. A tér másik felén kiülős vendéglátós helyiségek találhatók, ahol épp nagy sakk és dominó partit nyomtak a las palmasi nyugdíjasok.
A szállásunk elsődleges szempontja az ár volt. Az első szállást, amit foglaltunk, a tulajdonos visszamondta családi okokra hivatkozva, de pont a visszamondás miatt az airbnb-n kaptunk kedvezményt a következő foglalásra. Mint utóbb kiderült, még szerencsénk is volt, hogy az első hely nem jött össze, hisz az az óváros közelében lett volna, míg a mostani szállásunk a belváros kellős közepén, 2 percre a tengerparttól volt található. Ferire való tekintettel meg kell említenem, hogy ez a tengerparti rész a világ második leghosszabb városi tengerpartja/strandja a riói Copacabana után. :)
Furcsaság a szállásunkkal kapcsolatban az volt, hogy a címre érkezve, a szállásadónak üzenve álldogáltunk a kapu előtt, mire egy kedves kis fiatal kínai csajszi jött értünk lejjebb, az utcáról. Kiderült, hogy 2 házszámmal arrébb van a tényleges szállás, ami igazából egy másférlszobás lakás nappalijában lévő kinyitható kanapét jelentett az elektromos rízsfőző kukta szomszédságában. :D Az ott lakó fiatal, kínai pár egyébként nagyon kedves és aranyos volt, bár a fiú nem igazán beszélt angolul, ami elég nehézkessé tette a kommunikációt, hiába igyekezett beszélgetni velünk. :) Egyedül a lány dolgozott kettőjük közül, ő kínait tanított spanyoloknak a helyi nyelviskolában. Viszont kaptunk tőlük kínai újévi szárított halat, már amennyire a Google Translate segítségével sikerült megértenünk a kedves ajándékot. :D
Megérkezésünk estéjén még kimentünk megnézni a strandot. Feri nagyon rá volt izgulva a polipra, így a sör mellé azt rendelt.
Az én tervem a két hétra sok-sok sportot tartalmazott, így a reggeleket már egy jó kis jógával a tengerparton, vagy futással indítottuk. A szállásadóinknak nem lehetett sok gondjuk velünk, hisz mielőtt felkeltek mi már a parton jógáztunk, majd hazaérve és lezuhanyozva indultunk felfedezni a szigetet. Nagyjából csak aludni jártunk vissza.
Az első nap a környéket igyekeztünk kicsit felfedezni. A térképet nézegetve láttuk, hogy egy kis félsziget (már, ha egy szigetnek lehet félszigete) nyúlik ki a város szélétől, La Isleta (Szigetecske) néven. Engem igencsak érdekelt, így elindultunk felfedezni, hogy tulajdonképpen miröl is szól. Mint kiderült a fél félsziget :) egy katonai bázis, ami el van kerítve a kíváncsi szemek elől. Kicsit csalódottak is voltunk, mert így nem tudtuk, hogy mekkora az a rész, amit tulajdonképpen bebarangolhatunk, de aztán megláttunk az egyik dombon egy keresztet. Hát, ha már nem tudunk átvágni a félszigeten, akkor irány a kereszt.
Visszanézve a fővárosra (és Gran Canaria szigetére) láttuk, hogy a sziget nagy részén nincs olyan jó idő, mint ahol épp voltunk, de pont ez a kettősség szürreális látvánnyal, színekkel szolgált. Természetesen a mi fényképezőgépünk nem tudta teljesen visszaadni azokat a színeket, azt a látványt, de azért megpróbáltuk befogni.
A La Isleta szélén találtunk egy kis falut a fennsíkon, egy gyönyörű focipályával, amit egyesek akár megirigyelhetnek. ;) Bár szerintem több labdát tarthatnak, hisz az innen kirúgott labda nem valószínű, hogy épségben megússza a zuhanást és a sziklákon való pattogást.
Szerencsésen felértünk a kereszthez, bár a képek róla kevésbé sikerültek a nap álllása miatt, de bizonyítékként álljon itt eme kép. :)
A kereszt után a falu felé vettük az irányt, hogy közelebbről is kicsit megnézzük, majd kijussunk újra a tengerpartra.
Ilyen magasságból kellett leereszkednünk. Ami meglepő volt, hogy mindenhol szögeskerítés volt, amit már egy jó ideje nem tartottak karban, így a jobb kép érdekében mi is átmásztunk az egyik helyen.
Vízszintre érve tiltótáblát is találtunk a kerítés mellett, ami senkit nem érdekelt. Emberek sétáltak, futottak, sőt még biciklis csoportokat is láttam keresztülmenni a keskeny csapáson. Mi személyesen nem fedeztük fel ezt a részt, volt a szigeten bőven felfedezni való.
A parton lévő vulkanikus kövek rózsa alakot vettek fel, el tudom képzelni ahogy a forró, olvadt kő találkozik a tengerrel, mig a külső részét a tenger hűtötte, addig a belsejében még bugyogott a forróság, ezzel kialakítva a kerek, rózsa formát.
Van valami rendkívül megnyugtató nézni és hallgatni a hullámok mozgását...
A sétából visszafelé már kezdtünk éhesek lenni, így próbáltunk egy éttermet keresni. Találtunk is egy helyes kis helyi éttermet, ahol megebédeltünk, majd kifeküdtünk a partra egyet sziesztázni :)
A kis pihenés után mentünk vissza a szállásra, hogy átöltözzünk és egy jó kis homokban végrahajtott HIIT tréninggel zárjuk a napunkat. Persze este még besétáltunk a városba, hogy megnézzük a fesztiválozókat és meglepetésünkre, a legkisebbtől a legöregebbig, mindenki beöltözött valaminek. Rögtön meg is vettük a jegyünket a pénteki karnevál királynőválasztásra, hogy ilyet is lássunk :)
Séta közben persze zöldségeshez is betértünk és megnézegettük a helyi kaktusz és banán kínálatot.
