Lajosek videó

 Az előző bejegyzéshez kapcsolódóan még egy videó. 

De Haan 2

Hűvös, de szép reggelre ébredtünk, így ahogy előző nap kitaláltuk irány a part futni egyet Teoval. Először bementünk a "világító torony" mögötti sétáló útra, ami a lovaknak meg futásra volt kitalálva. Első pár lépés után mély homok, de utána gyönyörű füves mező. Még szerencse, hogy a kutyulka pórázon volt, mert vadász kutya lévén biztosan utána eredt volna a mezei nyulaknak. És nem is kevesen voltak, csak úgy villogott a seggük, ahogy meglátták Teót. De volt közöttük Ugri Füles is, aki bizonyítani akart és mielőtt beszaladt a bokorba még megállt és jól megnézett magának. Egészen bevárt minket, de a végén már azért nyúl inába szaladt a bátorsága neki is. 

Mivel ezen a részen nagyon mély volt a homok kimentünk a dűnéken keresztül a partra, ott folytattuk és mivel reggel alacsonyabb volt a vízállás nagyon kellemes kemény homokon futottunk tovább. Beállt Teó is mellénk szép galoppba, kilógó nyelvvel ütemesen követte a mozdulatainkat. Már nem is figyelt a többi kutyára akik szintén a reggelt évezték a parton. Mint később kiderült nincs hozzá szoktatva a reggeli mozgáshoz, így egész napra szuper-csill kutyát kaptunk eredményül. 

Ugyan ezen a részen gyalogoltunk át ebédelni De Hann-ba, a fotók akkor készültek. 

Régen, ha filmeket vagy video klippeket néztem, nekem mindíg ezek a füves dűnés tengerpartok jöttek be. Valahogy sokkal kevésbé tünt mesterkéltnek mint a kopasz tengerpart napágyakkal tele. Azt kell mondanom, hogy még mindíg kedvenc. 

Lusták voltunk sokat sétálni, így az első helyre beültünk, aminek az google értékelése 4 csillag feletti volt és ahol az ajtóban már kutya itató tál várt minket. Azonban a meglepetés csak kaja közben jött. Megrendeltük a söröket és kajákat, majd fura, mintha magyar szavakat hallottunk volna a háttérben. Mint kiderült a legjobb popsijú pincércsaj, akit mi fiúk hangosan értékeltünk magyar volt. 

Visszafelé sétálva ütött be a kajakóma és a sör, így a kora délutáni programot előre hoztuk és kiélveztük a napsütést, homokot mindannyian. Persze ki-ki a maga módján valaki gödör ásással, más tengerbe merüléssel. 

Lányok úgy döntöttek, hogy nincs tenger fürdés nélkül és este még beleszaladtak. Persze már el is kezdett esni, de ez már nem zavart minket a vízben. 

Este irány vissza a vursliba egy wurst-öt benyomni és naplementét nézni. 

A naplementéről pont lecsúsztunk, azonban a lányoknak megint bejött a lovas fíling. 

Estére már nem marad más mint megnézni a fesztivált, meginni a sörünket, miközben játszunk még egyet Teóval. 

Blankenberge beach nap

Vasárnap picit későn ébredve elköltöttem a reggelim, majd vonatra szálltam, hogy lemenjek a partra, mivel meleget ígértek egész napra. Első meglepetés állomás, hosszú sor minden jegypénztár és automata előtt fél 10 felé.
Mire sorra kerültem (persze mindíg előtted állók hívják a segítséget, mert nem tudják, hova mennek, hogy kell kártyát használni, meg csoportos jegyet venni).
A jegy a kezemben, elindulok megnézni, mi jön és szerencsémre, pont jön egy 10 perces késésben lévő IC. Felszállás.
Meglepetés 2:

A vonat tele, nem kicsit. Tehát, ha süt a nap, vonaton kell reggelizni
Picit több mint egy órás álldogálás után már csak egy megálló Ostend, amikor Brugge-ban átszállítanak másik szerelvényre, ami végül Blankenberge-be ment. Nekem meg ugyan mindegy melyik tengerparton vagyok.

Leszállva, látom ám, hogy a rengeteg ember a tengerparti villamossal igyekszik megoldani a rossz állomást.

De én csak lesétálok toronyiránt a legközelebbi partra. Akarom mondani, lehömpölygök az embertömeggel együtt. Persze itt is vannak akiket ez nem érdekel és megállnak beszélgetni, függetlenül, hogy ki és mennyien vannak mögöttük.

A parton sem voltak kevesebben, de legalább hangosak voltak. Leheveredtem egy jóízűt pihenni és nézelődni a motorcsónak versenyt és légi bemutatót.

Miután szétnapoztam magam, siettem is vissza, hogy ne a tömött vonaton kelljen jönni, de azért még belefutottam egy felvonulásba és meghallgattam Elvist. 

Visszaérve a megérdemelt jutalom a Cook and Book-ban. 

Februári tengerpart - Blankenberge

Mivel 15 fokot ígért a hétvégére, így elmentünk tengerpart látogatóba, ami autópályán sorakozásba torkollott. Ami az egészben a legmeglepőbb, hogy kiderült, miért kellett több mint egy órával többet a pályán töltenünk... figyelem... a megoldás a szembe jövő sávban keresendő.
Szóval harmónikáztunk egy órán keresztül, mire végre megláttunk a kék fényeket. Mint kiderült, a szembe sávban volt baleset, de a katasztrófa túristák a mi oldalunkon annyit lassítottak, hogy visszadugult az oldalunk több mint 3-4 km-en keresztül.

Végül leértünk, nagyot sétáltunk, jót söröztünk és Bruges-ben ettünk visszafelé, ja és söröztünk megint...

Készült egy két szaladós és látványos fotó is.. még mindíg nagyon szeretem a tengerparti dűnéket.

Ide vissza kell még jönni, nagyon szép

Nati és a csokigyár

Sörvezeték