Téli nyaralás - Doha

 Végre elérkezett az idő, hogy a közel egy éve tervezett dél-ázsiai telelésre elinduljunk. Mivel oda eljutni nagyon sok órai repülésbe kerül, ezért úgy döntöttünk, hogy Dohában (Qatar) 2 éjszakát töltünk. 

Első éjszaka már sötétedés után érkeztünk, így csak a környék megnézésére szavaztunk, összekötve lehetőleg egy jó vacsorával. Mivel a szállásunkhoz közel volt a nemzeti múzeum, ami az egyik híressége a városnak, ezért úgy döntöttünk hogy elsétálunk oda, hogy megnézhessük az épületet és a környéken keresünk egy éttermet a vacsoránk elfogyasztásához. Bár a múzeum zárva volt már, az épület és környéke még mindig szép volt és a talált étterem fantasztikus volt. Valami nagyon puccos, elit éttermet találhattunk, a parkolójában hatalmas luxus autók álltak. És az étel (libanoni konyha), nagggyon jó volt.

Egy jó vacsora és a hosszú út után egy jó alvás várt ránk, hogy másnap kicsit jobban fel tudjuk fedezni Dohát. 

Sok érdekes épületet mutatott az Internet Dohára és a végén nem is okozott csalódást. 

Először a tengerpart mentén sétáltunk, hogy a Dohára jellemző felhőkarcoló látványt elkapjuk, a felhőkarcolók mellett még sok érdekes múzeumi épületet is láttunk.

A parton sétálva egyszer csak eljutottunk a 2022-es FIFA Világbajnokság emlékéhez, ami mint kiderült, az emirátusi palotával szemben van.

Mivel a tervezett utunk amúgy is a palota felé vezetett, mert meg akartuk nézni a nagy mecsetet, ezért otthagytuk a partot és elindultunk a belváros felé. Nagyon szép épületeket húztak fel erre, de a leg meglepőbb, hogy a belvárost egy hatalmas, márvánnyal borított aluljárórendszer kötötte össze a mecsettel. 

Az aluljárórendszer másik végén a piactér található, ami tulajdonképpen szorosan összeépült épületek alatt lévő folyosórendszer volt sok-sok kis üzlettel. A meleg elől nagy megkönnyebbülést jelentett a kis üzleteknél, árkádok alatt sétálni. Egyedül az éttermeknek, kávézóknak volt a szabad ég alatt helyük.

A piacon mindent is lehetett kapni, ruhaanyagtól, szőnyegen át különböző madarakig (csibe, papagáj, tyúk, kakas). Láttunk olyan anyagost, ahol az asszonyok körbevették az eladót és nézegették a portékát, a férfiak meg kicsit arrébb unatkozva a falat nézték.

A piacozás után múzeumlátogatást terveztünk, méghozzá az Iszlám Művészettörténeti Múzeumba, mivel ilyen nagy kollekciót Európában biztos nem lát az ember. Nem is csalódtunk benne, már maga a múzeum épülete is nagyon különleges volt (egy mesterséges földnyelvre építették a tengeren), ahonnan a kilátás is szép volt. A kiállítás 5 emeleten volt látható és emeletenként témák szerint voltak a különböző épületszárnyakban a kiállítási tárgyak. A Quran mindenféle több ezer éves fordításától elkezdve, a különböző szőnyegeken át (a szőnyegek szövéstechnikájának leírásával), a több száz gyémánttal kirakott szablyáig igazi kincsek láthatóak a múzeumban. Nem csoda, hogy a bejáratnál csomagátvizsgálás volt és még fémdetektoron keresztül is át kellett menni. Szépen mutatta a múzeum, hogy a perzsák mennyire kereskedő nemzet voltak.

 

A múzeum után már eléggé fáradtak voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a metrót és kimetrózunk a velencei témájú bevásárlóközpontba, hiszen meg kellett nézni a saját szemünkkel, hogy hogyan is néz ki egy bevásárlóközpontba épített gondolázás. Nem csalódtunk benne, az áruház közepén egy hosszú medence volt, amin elektromos gondolákon szállították az embereket. Még a plafon festése is úgy volt megcsinálva, mintha szabad ég alatt sétálnál. A gondola nem az egyetlen meglepetés volt, mert a medence egyik végébe még jégpályát is felépítettek (nem is kicsit), valamint egy vidámpark is volt ott.

Mire kicsodálkoztuk magunkat a sok - fölösleges - luxuson, már készen voltunk visszamenni a szállásra (szerencsére a metró odavitt minket) és találkozni Bibóékkal egy jó kis vacsorára az előzőnapi étteremben. Másnap meg hajnalban kelés, hogy a 8 órás repülővel menjünk Jakartába, majd onnan Sorongba.

Szülők itt - Hollandiai látogatás

 Mivel Anyuék már többször voltak Belgiumban, viszont még nem igazán voltak Hollandiában, ezért úgy döntöttünk, hogy a hétvégén egy hollandiai hétvégét tervezünk. 

Először meg akartuk nézni a Holland-Belga várost, ahol a határ teljesen össze-vissza-cikk-cakkban fut végig a városban. Be is ültünk egy étterembe, ahol az egyik országban rendel az ember és a másik országban hozzák ki.

Miután párszor "átugráltunk" a határon, folytattuk utunkat Rotterdamba. Nekem személy szerint (Nati) egyik kedvenc városom, a fantasztikus architektúra és az érdekes szobrok mindig egy jó séta élményt nyújtanak a városban. 

Megérkezésünk után bementünk a városba kicsit körbe nézni. Jó sok ember járkált arra, nem csoda, hiszen karácsony közeledett. Annyira élveztük a városi sétát, hogy a végén a metró helyett hazasétáltunk, mindig egy újabb-és-újabb érdekességet találva. Mint később kiderült, jól is tettük, mert másnap az időjárás már nagyon nem volt kegyes hozzánk. Azért a kockaházakat és a piacot még meg kellett nézni és enni egy jó kis sütit a piacon.

Mivel az idő nem volt a leg ideálisabb a városnézésre, gondoltuk, hogy elmegyünk akkor megnézni a világörökség részeként nyilvántartott szélmalmokat (pontosabban az én fordításomban: szélvízszivattyúk 😉). Hogy miért szélvízszivattyú: Szélmalmok, amiket nem őrlésre, hanem a víz kiszivattyúzásra használtak, hogy a mélyföldet vízmentesítsék. Így mindenki beláthatja, hogy a "szélvízszivattyú" a megfelelő megnevezés.

Sajnos annyira esett az eső és fújt a szél, hogy a csak a kávézóig jutottunk, de előtte pont elcsíptük a mikulás megérkezését. Ezen a területen a mikulás hajóval érkezik és feketére kikent "Pán Péterek" kísérik az útján. Arra is fényt derítettünk, hogy a hollandok már kisgyerek koruktól fogva tréningezve vannak a tüc-tüc zenére

 

Mivel az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, ezért hamarabb elindultunk Amsterdam felé. A hotelszoba elfoglalása után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a városba kicsit körbenézni és vacsorázni. A végén egy nagyon jó kis séta kerekedett belőle és szerencsénkre pont volt számunkra hely a kinézett étteremben a piros lámpás negyed sarkán. 

Másnap Ferivel kicsit elaludtunk (nagyon kényelmes volt az ágy), de egy ébresztő hívás után le sikerült keverednünk a reggelire. Reggeli és kicsekkolás után a nyakunkba vettük a várost megint és igyekeztünk megnézni minden nevezetességet. 

A tervek szerint egy gyémántgyár látogatása volt befoglalva, amit éppen, hogy el tudtunk érni, mert Mikulás itt is kicsit megakasztotta a tömegközlekedést. Egy érdekes előadás és sok-sok gyémánt megtekintése után már csak a hazaút maradt vissza. Remélem, hogy mindenki jól érezte magát!